Mindenkit ellátott jó tanáccsal, ha bírált, azt is úgy tudta tenni, hogy inkább tanultunk belőle, nem éreztük megalázónak. Kollégákkal, asszisztensekkel, nővérekkel ugyanolyan szeretettel és tisztelettel beszélt, soha hangos szava nem volt.

Évtizedekig tartó gyógyító munkája során olyan empátiával kezelte betegeit, hogy hosszú idő után is visszajártak hozzá, ha csak egy beszélgetés, egy tanács erejéig.

Mi, akik fiatalon kezdtünk mellette dolgozni, nemcsak a szakmai tapasztalatait kaptuk meg, hanem a bátorságot ahhoz, hogy új megoldásokat, új műtéti technikákat vezessünk be. Nagy figyelmet fordított a fiatalok oktatására, és fontosnak tartotta a tudományos munkát is. Neki köszönhetjük, hogy közülünk többen osztályvezetők lettünk, tudományos fokozatot nyertünk. Nyomába lépni egy osztály vezetésében számomra nagy megtiszteltetés volt. Szeretetre méltó személyisége, nagy szakmai tudása miatt hiányát mindig érezni fogjuk.

Nyugodjon békében, Professzor Úr!

Dr. Kótai Zsuzsa