In memoriam - Dr. Hochenburger Emil
2016-08-23Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. Hochenburger Emil nyugalmazott fül-orr-gégész főorvos életének 88. évében, 2016. március 20-án elhunyt. Budapesten született 1928. december 05-én. Pécsi Tudományegyetemen 1954. április 08-án kapott orvosdoktori diplomát „Summa cum Laude” minősítéssel.
Egy hónappal a végzése után, 1954. május 08-án kezdett segédorvosként az akkor 450 ágyas Zrínyi utcai Megyei KórházFül-Orr-Torok-, és Gége Osztályán, Győrött. A dr. Csillag Sándor által vezetett osztályon klasszikus fülsebészeti munka folyt, nagyszámú intracraniális szövődmény magas színvonalú kezelésével, mely nagy lehetőséget jelentett szakmai ismeretei bővítésére.
Szakképesítését 1957. április 17-én kitűnő eredménnyel szerezte meg fül-orr-gégészetből. 1959-től 1963-ig alorvos, 1964-től 1968-ig adjunktus, majd 1969-től főorvosi kinevezést kapott.
Externista szigorló orvosként a Pécsi Tudományegyetem Fül-Orr-Gége Kliniáján kezdett foglalkozni az audiometriával. Az ott szerzett tapasztalatait kamatoztatva és gyakorlatát folytatva, a hatvanas évek elején, az országban elsők között, sikeresen megszervezte Győrben az audiológiai részleget, amelynek feladata a modern elektronikus hallásvizsgálat és a gyorsan fejlődő és tökéletesedő hallókészülék-ellátás volt.
A szokásos fül-orr-gégészeti osztályos munkája mellett eleinte egymaga végezte az egész megye audiológiai gondozását. Korszerű otoneurológiai labort alakított ki, amely már a hetvenes évek második felében rendszeresen végzet elektronystagmográfiát. Később, korai objektív audiológiai vizsgálóeljárásként, bevezette az impedancia vizsgálatokat.
Tudományos munkáját a zajban való beszédmegértés és a zajártalom megelőzésének témakörében végezte. Vizsgálta a stapedius reflex védő hatását folyamatos és impulz jellegű ipari zajok körülményei között. A félautomata beszédaudiometriai eljárás kidolgozásáért (hazánkban) elsőként kapott Békésy-díjat.
A pályafutása során összegyűjtött tudás halmazt szívesen adta át másoknak. Megírta a „Nagyothallók könyve”, majd a „Gyakorlati Audiológia Kézikönyve” című hiánypótló műveket, melyek mind a szakorvosoknak, mind pedig az audiológiai asszisztenseknek jól használható tankönyvei lettek, de maguknak a nagyothallóknak is számos gyakorlati tanácsot adott, jól érthető nyelven. A hallásvizsgálatok és a hallókészülékek időközben bekövetkezett fejlődése ellenére, még ma is használhatónak bizonyulnak.
A megbízott osztályvezető főorvosként általa vezetett osztályon, az 1991. július 10-től 1994. április 30-ig terjedő időszakban, kezdődött meg a tympanoplasztika, és a septorhinoplasztika korszerű módszerének bevezetése Győrben. Negyvenkét éven át megelégedéssel szolgálta Győr város és a megye fül-orr-torok és gégebetegeit.
Mint kiváló operatőr, valamint klinikai és kutató audiológus, tucatnyi szakorvos utód kinevelésében játszott meghatározó szerepet. Magas szintű audiológiai, otoneurológiai, és fülészeti munkájával pezsgő tudományos életet teremtett szűkebb környezetében, a győri kórházban. Országosan is elismert tekintélynek számított.
Kitüntetései:
- „Egészségügy Kiváló Dolgozója” 1974.
- ”Kiváló munkáért” 1987.
1995. december 30-tól, nyugdíjba menetele után, visszavonultan élt családja körében. Utolsó hónapjaiban méltósággal küzdött súlyos betegségével.
Emlékét kegyelettel megőrizzük:
Dr. Tompos Tamás
osztályvezető főorvos
Győr, 2016.08.09.
Cikk értékelése | Eddig 7 felhasználó értékelte a cikket. |
Hozzászólások