2019. március 29-én, 98 éves korában elhunyt lapunk volt főszerkesztője, dr. Székely Tamás nyugalmazott osztályvezető főorvos, az orvostudomány kandidátusa.

1921. március 7-én született Egerben. Középiskolai tanulmányait itt végezte, a ciszterci rend gimnáziumában.

1939-ben kezdte egyetemi tanulmányait Budapesten, majd Kolozsváron (édesapja itt volt jogász professzor). Diplomáját 1944-ben kapta meg. 1944-1951-ig a Postás Kórházban (ma: Országos Onkológiai Intézet) dolgozott, 1948-ban megszerezte a fül-orr-gégészeti szakképesítést. 1951-ben került a Rókus kórház fül osztályára, dr. Götze Árpád tanár úr mellé.

1968. januártól - mint a 22 ágyas Fül osztály (később I. sz. Fül-orr-gége osztály) vezetője, valamint Pest megye szakfőorvosa látta el munkakörét. 1979-ben megnyílt a Pest Megyei Flór Ferenc Kórház Kistarcsán, és az osztály teljes létszámban ide települt át, ahol heteken keresztül az új, 40 ágyas osztály kiépítésén, felszerelésén fáradozott, nem szégyellve a fizikai, szakipari munkát sem.

1988. decemberben saját kezdeményezésére, a kórház vezetőségének kifejezett kérése ellenére ment nyugdíjba, s ezt velünk amúgy "Székely Tanár Úr" módon közölte: november 15-én az elvégzett fülműtét után felállt a műtőasztaltól azzal, hogy ez volt élete utolsó műtéte. Szavát betartotta, soha többet nem jött be szeretett műtőjébe.

Aktív műtői tevékenysége során több száz fültőmirigy-, és több mint 1200 arcideg műtétet végzett, s szakmai tevékenységének köszönhetően rövidesen szakmánk teljes spektrumát operáltuk.

Részt vállalt Egyesületünk tevékenységében jegyzőként és szervező titkárként. 1974-től 20 éven át volt lapunk főszerkesztője. 1994-ben történt lemondásáig hihetetlen energiával küzdött lapunk felvirágoztatásáért. Különös jelentősége volt tevékenységének a 70-es, 80-as években, amikor nehezen lehetett külföldi szaklapokhoz jutni. Székely tanár úr minden levelet maga írt, a hirdetéseket  maga szervezte; szabadságra minden alkalommal írógéppel, s nagy irathalmazzal ment. Ma már könnyebb dolgunk van, hiszen minden elektronikus úton történik.

Tagja és szervezője volt a Pest-megyei Tudományos Bizottságnak, elnöke volt a kórház tudományos bizottságának. Megyei szakfőorvosként 20 éven át szervezte a havonkénti megyei orvosnapokat, melyeken bemutató műtéteket tartott, s a fiatal kollégákat ösztönözte szakfolyóiratok olvasására, referátumok tartására.

Tudományos munkára is folyamatosan ösztönözte munkatársait. Ezt bizonyítja, hogy közülük hárman nyerték el az orvostudomány kandidátusa címet, s nyolcan lettek osztályvezető főorvosok. Munkássága alatt az osztályról 90 dolgozat jelent meg. Megteremtette hazánkban a modern fültőmirigy- és arcidegsebészet alapjait, s azt 20 éven át oktatta orvostovábbképző kurzusokon. Hosszú éveken át az NDK-ból is jöttek kollégák, hogy itt tanulják a műtéti technikát, hiszen akkor nem volt lehetőségük azt nyugaton elsajátítani.

Külföldi egyesületekkel hasznos kapcsolatot tartott fenn (nem egyszer saját költségén), ennek eredményeként mind maga, mind munkatársai külföldi tanulmányutakon is részt vehettek. A volt NDK fül-orr-gége egyesületének tiszteletbeli-, az NSZK Fül-orr-gége és Fej-nyaksebészeti Egyesületének levelező tagjává választották.

Munkáját számos állami- és szakmai kitüntetéssel ismerték el, így többek között az érdemes orvos, a munka érdemrend, a Cseresnyés emlékérem tulajdonosa, s életművének elismeréseként "a Magyar Köztársaság Érdemrend kis keresztje" kitüntetésben részesült. Tanítványai a Flór Ferenc Kórház egyik műtőjét róla nevezték el.

Székely Tanár Úr iskolát teremtett a fültőmirigy- és arcidegsebészet terén végzett munkásságával. Nyugdíjba vonulása után is aktívan részt vett szakmánk tevékenységében. Szerkesztőbizottságunk elnökeként még éveken át részt vett minden ülésünkön, s nem fordult elő egyetlen alkalommal sem, hogy hiányzott volna, hogy bölcs tanácsaival ne segítette volna munkánkat. Stiláris lektorként fáradhatatlanul irtotta a magyartalanságokat, germanizmusokat.

Ezek a száraz tények, melyek nem mutatják be Székely Tanár Urat az orvost, az embert. Orvosként egyetlen szempont vezérelte mindig: a beteg érdeke mindenek előtt. Ezért képezte magát 80 évesen is, ezért követelte meg minden munkatársától a folyamatos továbbképzést, az abszolút pontosságot, ezért nem viselte el soha a legkisebb lazaságot sem, ha a beteg érdekéről volt szó. Emberként az abszolút egyenesség és meg nem alkuvás, szakmánk alkotó szeretete jellemezte minden tettében. Egyenessége, szókimondása néha konfliktus forrása lehetett, de "ellenfelei" is elismerték szakmai elkötelezettségét, becsületességét.

Kemény főnökünk, kemény mesterünk volt, de mindig igazságosan, emberien bánt nemcsak a betegekkel, hanem minden munkatársával, takarítónőtől a másodfőorvosig. Atyai gondosságával terelgetett bennünket a szakma és az élet rögös útjain. Nem lehetett olyan problémánk, amivel ne fordulhattunk volna bizalommal Hozzá, s amiben ne segített volna, legyen az szakmai, emberi, vagy családi gond.

Tanár Úr! Nyugodj békében!