A Nyikó menti Székelyszentmiklóson született 1953. november 15-én. Elemi iskoláit szülőfalujában, Székelyszentmiklóson és Siménfalván végezte (1960-1968), a középiskolai tanulmányait Segesváron, a gimnázium magyar tagozatán 1968 és 1972 között. Érettségi után orvosi tanulmányait a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézetben kezdte 1972-ben a gyermekgyógyászati karon, ahol 1978-ban államvizsgázott.

Az államvizsga után a Székelyudvarhelyi Municípiumi Kórház gyakorló orvosa 1981-ig. Utána egy évig Csíkszépvízen körzeti gyermekorvos volt. 1983-tól rezidens Bukaresten a klinikán, majd három év múltán a Coltea klinikán szakvizsgázott. 1985-től a Székelyudvarhelyi Municípiumi Kórház fül-, orr-, gégészeti osztályon dolgozott. 1992-ben főorvosi vizsgát tett Kolozsváron. Dr. Mátyus András nyugdíjazása után osztályvezető főorvosi vizsgát tett és átvette az osztály vezetését.

Felesége Imreh Ildikó gyógyszerész, Dénes fiúk elektroműszerész, Katalin lányuk aneszteziológus orvos Németországban.

Továbbképzésére nagy hangsúlyt helyezett, szoros kapcsolatot ápolt a magyarországi fül-, orr-, gége orvosokkal. Elsajátította a gége mikroszkópos sebészetét az endoszkópos orr sebészetet és a fül mikroszkópos sebészeti technikáját. Mindezt bevezette a székelyudvarhelyi fül-, orr-, gégészeti osztályon. Dr. Szentannai Dénes vezette be az intubációs narkózisban végzett műtéteket 1997-ben.
Aktív részt vállalt a régi kórház épületének felújításában, modern műtő blokk kialakításában és az audiológiai állomás modernizálásában.

Rövidebb szakmai továbbképzésen az Amerikai Egyesült Államokban is részt vett.

Szoros kapcsolata az anyaországgal nem csak szakmai jellegű volt, hanem történelmünk értékeink megtartása, magyarságunk hangsúlyozása volt. Az erdélyi orvosok számára több konferenciát szervezett, boldog volt, amikor meghívásának eleget téve sokan elmentünk és előadásainkkal igyekeztünk színvonalas rendezvényt elősegíteni.

Azon kívül, hogy a fül-, orr-, gégészeti szakmában osztályvezetői pozíciót ért el az élet más területén is igyekezett tudását gyarapítani. Elmélyedt hivatással foglalkozott a magyar történelemmel. Erdély történelmével különösen foglalkozott, élmény volt vele minden beszélgetés az erdélyi magyarságról és a székely népről. Erdély és az anyaország összetartozását hangsúlyozta és az általa szervezett konferenciákon szívesen vettünk részt. Ezeken a rendezvényeken a nagy örömbe egy kis szomorúság is vegyül. Szívesen láttuk az érdeklődő román kollégákat is.

Dr. Szentannai Dénes figyelemre méltó orvosi pályafutását rendkívül nehéz áldozat árán sok fizikai munka mellett érte el. Felé irányuló tiszteletünk még nagyobb mikor átgondoljuk, hogy a messzi székely faluban született barátunknak ki kellett, hogy vegye a részét családja mezőgazdasági munkáiból. Számára a napi munka kora hajban kezdődött az állatok ellátásával, majd a földeken kellett dolgoznia. A fiú, a fiatalember, az egyetemista ilyen munkáját elképzelni is nehezen tudjuk. Az aratásnál kötötte a kévéket, mozdulatai emlékezetesek, ahogy mutatta a kéve kötés technikáját. Az egyetemi évek végén a vizsgaidőszak első napjaiban le kellett, hogy tegye minden szigorlatát. Utóvizsgázni nem lehetett, számára nem volt vakáció, nyaralás, haza kellett menni és a nyarat a földeken végigdolgozni.

Mély tisztelettel tartjuk meg emlékét.

Március 21-én délután 3 órakor volt a temetése a Szombatfalvi Ökumenikus temetőben unitárius szertartás szerint.

Prof. Dr. Répássy Gábor
professor emeritus