Hosszú, szép, sikeres életet élt. Késő öreg koráig megőrizte szellemi frissességét, vitalitását, érdeklődését környezete, kollégái, szakmája újdonságai iránt. Inspiráló egyénisége, igényessége, precizitása mindig példaként szolgált mindannyiunknak, akik voltunk olyan szerencsések, hogy munkatársainak, tanítványainak tudhattuk magunkat.

A száraz tények: 1928. május 11-én született Miskolcon. Középiskolai tanulmányai után, a budapesti egyetemen szerzett orvosi diplomát, summa cum laude minősítéssel. Kis honvédorvosi kitérő után 1956-ban kezdett el dolgozni a Heim Pál Gyermekkórház (ma Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet) Fül-orr-gégészeti és Bronchológiai Osztályán. A Kallay Ferenc főorvos által vezetett osztályon töltött idő meghatározta későbbi pályafutását. Itt tanulta meg a gyermek fül-orr-gégészet alapjait, a kis betegekkel való szeretetteljes foglalkozást, a bonyolult műtéteket, az új iránti fogékonyságot, a szakmai alázatot és szigort, ami sohasem volt öncélú, mindig a beteg gyermekek gyógyulását szolgálta. Az Osztály vezetését 1976-ban vette át, és folytatta, valamint jelentősen továbbfejlesztette elődje munkáját. Vezetése alatt, túlzás nélkül mondhatjuk, az ország elsőszámú, vezető osztályává vált a „Heim Pál”, amelyet nem csak itthon, de külföldön is jól ismertek és tiszteltek. Vezetői működése során mintegy 20 országból több, mint 160 kolléga szerzett itt gyakorlatot, szakképesítést. Tudományos munkáját, teljesítményét jelzi, hogy összesen 308 publikációt írt, amelyek 11 nyelven jelentek meg, jegyzett 18 könyvet, magyar, német és angol nyelven, tartott a világ 5 kontinensének közel 40 országában 462 tudományos előadást. Szervezett itthon világkongresszust, tagja, elnöke, főtitkára volt számos szakmai testületnek, hazai és külföldi szerkesztőbizottságnak, tiszteleti tagja volt 5 külföldi tudományos egyesületnek. Az orvostudomány kandidátusa, az MTA doktora minősítést szerzett, tanítványai közül többen szintén minősített főorvosok, orvosvezetők lettek.

Becsületes, tisztességes, jó ember volt. Hatalmas munkabírása, végtelen szorgalma, szakmai elkötelezettsége bámulatba ejtette a környezetében élőket. Életeleme volt a munka, a gyermekek gyógyítása. Ez vezérelte akkor is, amikor már nem tudta úgy, ott és olyan formában gyakorolni szakmáját, ahogy mindig is szerette. Amikor a gyakorlat terepéről visszavonult, az elmélet terén alkotott maradandót: számos könyve jelent meg, és - nagy örömömre – rávett, hogy szerkesszünk, írjunk közösen egy új gyermek fül-orr-gégészeti tankönyvet. El is indult a munka, és Ő olyan tempót diktált,

hogy alig győztem követni. Egyszerűen lenyűgöző volt az az energia, amivel több, mint 90 évesen is beleveti magát a munkába, olvassa a szakirodalmat, írja a könyveket, cikkeket, lektorál, tanít, oktat, használja az internetet. Személy szerint rengeteget köszönhetek Neki, nap mint nap eszembe jutnak „bon mot”-jai, idézem őket munkatársaimnak. Az egyik ilyen volt, hogy három feltételt támasztott az elé, aki az osztályán szeretett volna dolgozni: 1. szeresse a gyermekeket; 2. legyen maximálisan elkötelezett a SZAKMA iránt; 3. tudjon táncolni. Ez utóbbi alatt azt értette, hogy tudjon egy nemzetközi kongresszuson előadni, idegen nyelven vitázni, és a társasági programokon is helytállni, kapcsolatokat teremteni és jó hírnevét vinni hazánknak és a kórházunknak.

Ő maga mindhárom feltételnek a legteljesebb mértékben megfelelt! Megtiszteltetés volt a munkatársának, tanítványának lenni, és számomra külön öröm, hogy idősebb korára igazi barátjának fogadott.

Kedves Jenő Bátyám! Isten veled, nyugodj békében!

Katona Gábor