A felnőttkori nasalis dermoid viszonylag ritka kórkép, leggyakrabban kora gyermekkorban észlelik. Az előadók áttekintik az orrháti dermoidok rövid fejlődéstanát, képalkotó vizsgálatok alapján bemutatják a kiterjedés meghatározásának lépéseit. Hangsúlyosan elemzik az esetleges intracranialis kapcsolatot bizonyító, vagy kizáró radiológiai eltéréseket.

Szerzők beszámolnak a T1, T2-es korai sinus piriformis tumorok terápiájában a klinikán alkalmazott gégefunkció megtartó sebészi kezelés, a supraglotticus hemipharyngo-laryngectomia műtéti lehetőségéről.

A hypophysis daganatok transsphenoidalis úton, mikrosebészeti eszközökkel való eltávolítását Harvey Cushing vezette be még a 20. század első felében. Az endoszkóp bevezetésével az utóbbi 10 évben ez a sebészi eljárás újabb lendületet kapott. A Szegedi Tudományegyetemen 2006-tól alkalmazunk endoszkópos feltárást a transznazális hypoyphysis műtéteink során. 2008-tól az optikai navigációt is rutinszerűen alkalmazzuk a beavatkozások kapcsán. Az eddigi tapaszta - latainkról számolunk be több mint 50 esetünk kapcsán.

A supraclaviumban növekvő jóindulatú folyamatok között előfordulhat lipoma, nyirokcsomó megnagyobbodás, bőr eredetű tumorok, ductus thoracicus cysta, igen ritkán lymphangioma.
Utóbbi főleg gyermekkorra jellemző, ritka elváltozás. A nyirokér-daganatok közül a nyakon elhelyezkedő lymphangiomák cysticus átalakulásra hajlamosak, ilyenkor hygromának is nevezzük ezeket.
A gyermekkori hygromák általában nem a supraclaviumban, hanem a fejbiccentő izom előtt, vagy mentén szoktak elhelyezkedni.

Betegismertetésünk alanya egy rossz szociális körülmények között élő, gracilis nőbeteg. Lakóhelyén elkövetett testi sértés kapcsán, gégetájékot ért nagy erejű trauma következményeként alakultak ki tünetei: spontán szűnő haemoptoe, rekedtség, dyspnoe, terhelésre jelentkező stridor.

A szerzők 20005.01.01. – 2010.05.31. között a Fül-Orr-Gégészeti és Szájsebészeti Osztályon előforduló nyaki infekcióval kezelt eseteket dolgozták fel.

Bevezetés: A humán papillomavírus (HPV) fertőzés rendszerint proliferatív elváltozásokat eredményez a többrétegű laphámban, bizonyos HPV-típusok nagy valószínűséggel okoznak carcinomát. Munkánk célja fej-nyaki laphámrákos betegek hosszútávú követésével meghatározni a hagyományos klinikai és patológiai paraméterek megoszlását és prognosztikai szerepét, a HPV előfordulási gyakoriságát, az egyes típusok jelenlétét, a rizikó csoport szerinti megoszlást, valamint a HPV kapcsolatát a betegség prognózisával.
Anyag és módszer: Betegek: 122 beteg fej-nyaki tumorából vett szövetmintát dolgoztunk fel (lokalizáció: 62 szájüregi és garat-, 60 gégetumor). A betegellátás standard kezelési protokoll szerint történt: a betegeken műtétet végeztünk és/vagy radio-kemoterápiában részesültek. Szövettani feldolgozás:
A műtéti preparátumokból részben a szokásos rutin eljárással szövettani metszeteket készítettünk, részben a tumor mintákat fixálatlanul mélyfagyasztottuk és –70 °C-on tároltuk. Szövettani típus alapján a daganatokat a következőképen csoportosítottuk: típusos laphámrák, basaloid és verrucosus laphámrák. A humán papilloma vírus kimutatása: Fixált és paraffinba ágyazott, és fixálatlan fagyasztott szövetmintákat használtunk, ezekből DNS- izoláltunk, a HPV kimutatás polimeráz láncreakció (PCR) alapú eljárásokkal történt. A formalin fixált szövetmintákból izolált DNS-ben többféle specifikus primerrel határoztuk meg a HPV típusokat. A mélyfagyasztott mintákon a HPV kimutatást és tipizálást linear array genotyping teszt (Roche) alkalmazásával végeztük. A rizikó csoportok meghatározása HPV törzsek filogenetikai hasonlósága és laphám dysplasiákban való előfordulás gyakorisága alapján történt. Betegkövetés: A betegeket 1994 és 2003 között vontuk be. Minden egyes beteg szerepelt a Nemzeti Rákregiszterben.
A túlélés vizsgálata során a betegeket cenzorált státuszuk alapján különítettük el. Statisztikai analízis:
A betegek vizsgálatainak eredményeit BMDP90 statisztikai software programcsomag segítségével analizáltuk.
Eredmények: 54 esetben találtunk HPV pozitivitást (44,3%). 23 féle HPV típust azonosítottunk. Leggyakoribb a HPV 16 (10 eset=8,2%), és HPV 73 (7 eset=5,7%) volt. A HPV pozitív tumoros betegek túlélése kedvezőbb volt, mint a HPV negatívaké (nem szignifikáns=NS). A típusos laphámrákok esetében kedvezőtlenebb volt a túlélési arány, mint a basaloid és verrucosus laphámrákok esetében (p=0,0042). Az I+II. stádiumban kedvezőbb volt a túlélés, mint a III. vagy IV. stádiumban (p=0,0001).
A szövettani típusok csoportjai között egyenletes arányban fordultak elő az egyes rizikó csoportok (NS). A garatban a rizikó csoportok megoszlása egyenletes volt, ezzel szemben a gégében több a low risk és a high risk csoport (p=0,0450). A malignitás kockázatának fokozódásával párhuzamosan csökkent a betegek átlag életkora (NS).
Következtetés: Eredményeink alapján javasolt lenne az öszszes fej-nyaki daganat HPV pozitivitásának meghatározása.
Mivel a HPV negatív laphámrákok prognózisa kedvezőtlenebb, mint a HPV pozitív laphámrákoké, vagy a HPV pozitív basaloid rákoké, ezért az ilyen HPV negatív laphámrákok esetében a protokoll szerint ajánlottnál radikálisabb terápia tervezése válhat szükségessé.
 

A szerzők 8, hosszú éveken át idiopátiás V. agyideg neuralgiában szenvedő beteg állapotát elemzik. 7 betegnél MR mutatta ki a probléma lehetséges okát, és ez a műtét során igazolódott. Egy esetben az idegfájdalom azután szűnt meg, hogy a kisagy-hídszögleti térségből epidermoid tumort távolítottak el, 6 esetben az MR-képen az V. agyideg neurovaszkuláris kompressziója volt látható, ami a műtétnél bebizonyosodott. Az V. agyideg mikrovaszkuláris nyomáscsökkentése után az idegfájdalmak minden betegnél megszűntek. Egy esetben a műtét folyamán az V. agyideget érintő vaszkuláris kompressziót megtalálták, de az ideg mikrovaszkuláris nyomáscsökkentése sikertelen maradt. Egy évvel később ennél a nőbetegnél az V. agyidegen részleges rizotómiát végeztek, ezután megszűntek a fájdalmak. Mivel 8 beteg közül, akiket hosszú évek során idiopátiás trigeminus agyidegfájdalom miatt kezeltek, és 7 esetben nyilvánvalóan az V. agyideg másodlagos idegfájdamáról volt szó (egyszer kisagy-hídszögleti daganat, hatszor az ideget érintő kompresszió miatt) csak egy esetben volt sikertelen a mikrovaszkuláris nyomáscsökkentés, így csak egy esetben beszélhetünk idiopátiás neuralgiáról. Két sclerosis multiplexes betegnél, hosszú kezelés után, csak a mikrovaszkuláris nyomáscsökkentés után szűnt meg a trigeminus idegfájdalom, így annak oka nem muszáj, hogy a sclerosis multiplex legyen – lehet az egyben ideget és eret érintő elváltozás is.