A gyermekkori fül-orr-gégészeti műtétek közül a legnagyobb számban végzett tonsilla palatina operációkat illetően, az utóbbi időben egyre jelentősebb szerepet tölt be a rádiófrekvenciás tonsillotomia (RF-TT). A szerzők beszámolnak az RF-TT-vel szerzett tapasztalataikról. A 2011. február 1. és 2012. március 31. közötti időszakban végzett műtétek közül 32 RF-TT és 19 elektromos ollóval történt tonsillectomia (TE) posztoperatív időszakát vizsgálták, kérdőíves felmérés alapján. TT-t főként obstruktív panaszok miatt indikáltak, TE-ra pedig elsősorban krónikus tonsillo-pharyngitis miatt került sor.
A szerzők kérdőívek segítségével határozták meg a posztoperatív 10 napos periódus alatt a fájdalom mértékének változását, továbbá a gyermek által elfogyasztott étel állagát, mennyiségét, illetve a posztoperatív 10. napon a gyermek testsúlyváltozását.
TT-t követően a betegek átlagosan kb. a 4. napra értek el fájdalommentességet, míg a TE-n átesettekben a fájdalom a 9. napra szűnt meg. Az elfogyasztott étel állaga és mennyisége a RF-TT-n átesettek esetében sokkal inkább a normálisnak megfelelő volt, így kisebb mértékű testsúlycsökkenés következett be a posztoperatív 10. napra. A műtéti vérveszteség és a műtét idejének tekintetében nem volt jelentős különbség a két módszer között. A gyermekek és a szülők visszajelzései, valamint a posztoperatív sebgyógyulás üteme alapján, az RF-TT kevésbé volt megterhelő a gyermekek számára. A szerzők obstruktív panaszokat okozó tonsilla hipertrófia esetén, illetve egyidejűleg előforduló, rekurráló tonsillo-pharyngitisek olyan eseteiben, amikor azok előfordulási gyakorisága a Paradise-kritériumoknak megfelelő számot nem éri el, 6 éves kor alatt RF-TT elvégzését ajánlják TE helyett.

A világon évente 600 000 új fej-nyaki daganatot diagnosztizálnak. Hazánkban 2010-ben összesen 5113 új esetet regisztráltak. 1980-tól napjainkig egyedülállóan emelkedett hazánkban a fej-nyaki tumorok incidenciája és mortalitása. Kutatásunk célja, hogy megvizsgáljuk, mi áll az emelkedési tendencia hátterében. Összehasonlítottuk a fej-nyaki tumoros betegeink, és a nem és kor szerint stadardizált egészséges kontroll személyek dohányzási és alkoholfogyasztási szokásait, az 1984-es mikrocenzus és 2010-es kérdőíves adatok felhasználásával. A dohányzást és alkoholfogyasztást nemzetközi közlemények alapján definiáltuk. A statisztikai analízishez Khi-négyzet próbát használtunk. A 2010-es kontroll csoporthoz képest a betegek között szignifikáns mértékben nagyobb volt a dohányzók aránya (p=0,0000), az alkoholt fogyasztók aránya is csaknem szignifikáns mértékben nagyobb volt (p=0,07). Azokhoz a kontroll személyekhez képest, akiknél egyik kockázati tényező sem szerepelt, a betegek között lényegesen nagyobb arányban voltak dohányzó és alkoholt is fogyasztó személyek (p=0,0001). Adataink szerint 1984 óta szignifikáns mértékben fokozódott az átlaglakosságban a dohányzók (p=0,01) és az alkoholt fogyasztók száma (p=0,0001).

A szerzők randomizált, prospektív, kettős vak vizsgálatuk során összehasonlították az intracapsularis shaver tonsillec- tomiát és a hagyományos extracapsularis tonsillectomiát a posztoperatív fájdalom és a sebgyógyulási zavarok tekinte­tében. A szakirodalomban is egyedülálló módon, a betegek jobb és bal oldali tonsilláját különböző módszerrel távolítot­ták el, ezzel kiküszöbölve az egyénenként igen eltérő fájdalomtolerancia és sebgyógyulási különbségek vizsgálati eredményeket torzító hatásait. A két műtéti technika között szignifikáns különbség sem a posztoperatív fájdalom, sem a sebgyógyulás vizsgált paramétereinek tekintetében nem volt kimutatható.

A cikk nemzetközi összehasonlító elemzést tartalmaz az unió tagországaiban elvégzett mandulaműtétek számáról. Elsődleges kérdésként azt vizsgálja, hogy a Magyarországon végzett mandulaműtétek száma – nemzetközi viszonylatban – milyen arányt mutat.
Eredményként megfigyelhető a tonsillectomiával kapcsolatos nagyarányú eltérés az uniós tagállamokban.
Hazánk a legtöbb elvégzett tonsillectomia rangsorában a negyedik helyen áll.

Célkitűzésünk az elmúlt öt évben osztályunkon előforduló, malignus lymphomában szenvedő betegek felmérése volt, retrospektív módszerrel. Elemeztük az általános panaszokat, a nemek arányát; vizsgáltuk az éves megoszlást, a korösszetételt. A patológiai osztállyal együttműködve, szokványos festési módszerekkel, illetve az immunhisztokémiai festési eljárásokkal megállapítottuk a szövettani alcsoportokat. Áttekintettük a korszerű irodalmat, és betegeinket kontrollvizsgálatra visszarendeltük, dokumentáltuk a különböző kezelési formákat. 2007–2012 között osztályunkon összesen 15 beteget diagnosztizáltunk malignus lymphomával. A nemek megoszlása egyenletes volt, az évenkénti esetszám közel azonos, átlagosan évi 3 eset. Vizsgálatunk alapján a lymphoma elsősorban az 50 év feletti korosztály betegsége, ami megfelel a nemzetközi eredményeknek. Ez alól természetesen a Hodgkin-lymphoma kivétel, ami osztályunkon 2 esetben fordult elő, mindkét beteg a 20-30 év közötti korosztályból került ki. A fej-nyak régióban való előfordulási gyakoriság alapján két ritka esetet külön kiemeltünk, dokumentáltunk és cikkünkben részletesebben ismertetünk.

Occurence of malignant lymphomas in our department over the past five years

Our objective was to assess our patients diagnosed with malignant lymphoma in the past five years and to analyse the results retrospectively. We analyzed the general symptoms, the sex ratio, the annual distribution and the age composition. We investigated in collaboration with the pathology department the histological sub-groups stained with the general staining methods and immunohistochemical staining procedures. We reviewed the contemporary literature. We ordered our patients back for a follow-up examination, and documented the different forms of treatment. Between 2007–2012 a total of 15 patients were diagnosed with malignant lymphoma in our department. The gender distribution was even, the annual number of cases was almost the same, an average of 3 cases per year. Based on our study, lymphoma primarily occur over the age of 50, which is identical to the international results. The Hodgkin's lymphoma is naturally an exception, which has occurred in 2 patients in our department, both were in the age group of 20-30. We highlight and explain two rare cases in detail at the end of our article.
 

Tanulmányunkban egy 71 éves nőbeteg esetét ismertetjük, akinél a nyelési nehezítettség, a progresszív trismus és a tarkóba sugárzó neuralgiform fájdalom hátterében egy a bal oldali parapharyngealis teret és a fossa pterygopalatinát is érintő tumor igazolódott. A fizikális vizsgálat során egy sima felszínű, ép nyálkahártyával borított, szubmukózus terimét találtunk, amely a bal oldali tonsilla árkot anteromedialis irányba diszlokálta, a buccát jelentősen megemelte. A CT-vizsgálat egy tokkal körülvett tumort ábrázolt, amely érintve a parapharyngealis tér csúcsát, retromaxillárisan terjedve, kitöltötte a teljes fossa pterygopalatinát. A tumor elhelyezkedésének megfelelően, a transzorális és a külső feltárás kombinációja során parciális maxillectomiát végeztünk. A tumor en bloc reszekcióját követően a szövettani vizsgálat schwannomát véleményezett. Két héttel később, elsődleges sebgyógyulás mellett, a beteg korábbi tünetei megszűntek. Összefoglalva, a parapharyngealis tér és a fossa pterygopalatina neurogén lágyrésztumorai viszonylag ritkák. A sikeres kezelés alapját a megalapozott preoperatív diagnózis és a teljes tumoreltávolítás jelenti.

Pterygopalatine fossa tumor resection by partial maxillectomy
 

The case report presents a seventy-one-year-old woman who was referred with dysphagia, progressive trismus and neuralgiform pain irradiating into the nuchal region. Clinical examination revealed a left sided smooth submucosal mass in the oral cavity, which diplaced the bucca and the tonsillar fossa antero-medially. Computed tomography (CT) scan confirmed the diagnosis of left-sided parapharyngeal neoplasm, which displayed a retromaxillar extension filling the whole pterygopalatine fossa. According to the tumour location and its potential benign nature, we decided transoral approach combined with partial lateral maxillectomy. The tumour was en bloc resected and the histopathologic examination confirmed the diagnosis of schwannoma. After 2 weeks, primary wound healing was found and the patient reported complete recovery and vanishing symptoms. In conclusion, primary neurogenic tumors arising in the pterygopalatine fossa show a quite rare occurance. The clinical suspicion and the correct tumour resection with a cuff of surrounding normal tissues are the most important circumstances of succesful treatment.
 

A rádiófrekvenciás (RF) készülékek elsősorban a szövetekre gyakorolt kisfokú kollaterális hőterhelésük miatt egyre inkább elfogadottabbá válnak a microlaryngealis sebészetben is a hideg eszközös és a CO₂ lézeres beavatkozások mellett. A szerzők ismertetik a Pécsi Tudományegyetem KK Fül-, Orr-, Gégészeti és Fej-, Nyaksebészeti Klinikán ezen a téren nyert műtéti tapasztalataikat.
A 2011. január 01. és 2013. március 01. közötti időszakban 23 esetben végeztek rádiófrekvenciás microlaryngealis beavatkozást, 14 esetben benignus természetű elváltozás, 9 esetben pedig malignus fej-nyaki daganat miatt. Az előbbi esetek hátterében eltérő szövettani elváltozások álltak, míg az utóbbiak mind planocellularis carcinomának bizonyultak. A beavatkozások során Surgitron Dual 4,0 MHz készüléket (Ellman^® International, N. Y., Oceanside, USA) használtak Micro-Larynx™ RF Probe tű-, illetve gombosvégű elektródokkal. A szerzők néhány esetet részletesen is ismertetnek.
A műtétek során jelentős mennyiségű vérzés nem jelentkezett. A posztoperatív időszakban gégeödéma és erős fájdalom nem fordult elő. Az áthámosodás folyamata mind a hideg eszközös, mind a CO₂ lézeres beavatkozásokhoz képest gyorsabban lezajlott.
A szerzők a megbeszélésben áttekintik a témakörrel kapcsolatos nemzetközi szakirodalmi vonatkozásokat is.

Radiofrequency microlaryngeal procedures

Besides cold-steel and laser instruments, the use of radiofrequency (RF) devices in microlaryngeal surgery is getting increasing popular mainly due to its minimal thermal effect to the collateral soft tissue. Authors summarize their surgical technique, results and experience gained with RF applied during laryngeal interventions at the Department of Otorhino­laryn­go­logy, Head and Neck Surgery at Pécs University, Medical School.
Microlaryngeal surgery using radiofrequency was carried out in 23 cases in total between 1 January 2011 and 1 March 2013. Fourteen histopathologically different benign lesions and 9 malignant planocellular carcinomas of the larynx were removed using different Micro-Larynx™ RF Probes powered by Surgitron Dual 4,0 MHz (Ellman^® International, N. Y., Oceanside, USA) radiofrequency device. In all of the cases the instruments were handy enough to perform precise surgical excisions. No major bleeding event occured during or after the procedures and neither laryngeal oedema nor significant postoperative pain was recorded. Reepithelization of the surgical field was noticably quicker subjectively compared to cold-steel or laser micro­laryngeal procedures.
Authors also reviewed the international literature in this topic while detailed some of their most interesting cases.
 

A fej-nyaki régiót érintő laphám eredetű rosszindulatú daganatok 4,2-23,8%-ában számíthatunk távoli áttétek kialakulására. A hematogén terjedés leggyakrabban érintett szervei a tüdő, a csontrendszer és a máj. Bőrben nagyon ritkán alakul ki távoli áttét. A nyirokerek útján leggyakrabban a mediasztinum nyirokcsomói érintettek. Minél előrehaladottabb stádiumú a betegség, annál nagyobb valószínűséggel kell számolni távoli áttét megjelenésére, ami a prognózis szempontjából rendkívül kedvezőtlen lelet. Az átlagos túlélési idő a távoli áttét megjelenését követően 4 hónap, a bőrben való megjelenés esetén ez az időtartam még rövidebb (átlag 3 hónap). A terápia minden esetben palliatív, mindemellett személyre szabottnak kell lennie. A szerzők két eset bemutatásával szeretnék felhívni a figyelmet a távoli áttétek jelentőségére fej-nyaki laphám eredetű primer malignus daganatok kapcsán. Az első eset egy transzglottikus gégetumor volt, amely az ellenoldali klavikula mediális részébe adott távoli áttétet. Második esetünk egy jobb oldali primer vallekula epiglottika tumor volt, amely az azonos oldali szupraszkapuláris régió bőr alatti kötőszövetes réteg nyirokcsomójába adott távoli metasztázist. Mindkét esetben az irodalmi adatokkal összecsengő átlagos túlélést észleltünk. Dolgozatunkban rövid áttekintést nyújtunk a fej-nyaki eredetű laphámrákok klinikai vonatkozásairól.

Distant metastases in squamous cell carcinoma-derived malignant head and neck tumors – case reports

Distant metastases present in 4.2 to 23.8% of cases with squamous cell carcinoma of the head and neck region. The lung, the bones, and the liver are the most frequently affected organs, however skin involvement is also reported occasionally. Distant lymphogen metastases occur mostly in the mediastinum. The more advanced the stage of the cancer, the higher the chance for developing a distant metastases, which indicates poor prognosis. The average length of survival is 4 months, but in case of skin metastasis it is reduced to 3 months. In every case the treatment should be palliative and individual. The authors present two cases of head and neck cancers with distant metastases. The first case is a transglottic laryngeal cancer, with metastasis to the medial part of the contralateral clavicle. The second case is a right vallecula tumor with a subcutaneous lymph node metastasis to the ipsilateral suprascapular region, that involves the skin. In both cases the length of survival correspondes to the data of literature. Our report also summerizes the relevant literature.

Összefoglalás

A Zenker-diverticulum a hypopharynx-nyelőcső határon létrejövő pulziós diverticulum. Kialakulásának hátterében a megemelkedett endoluminális nyomás, a nyelőcsőbemenet záróizomzatának diszfunkciója, valamint hátsó garatfali gyengeség feltételezhető. A fenti tényezők eredményeképpen egy, a nyelőcsőtől ún. közös septummal elválasztott nyálkahártya kiboltosulás keletkezik a hátsó garatfal mögött. Az anamnézisen felül (dysphagia, emésztetlen étel-ital regurgitációja, halithosis) a definitív diagnózist a bárium kontrasztanyaggal végzett nyeletéses röntgenvizsgálat szolgáltatja. Kezelésében sokáig a külső feltárásból végzett diverticulectomia számított egyeduralkodónak. A nyitott műtétekhez társuló magas szövődmény ráta, a minimál invazivitás iránti igény és a dinamikusan fejlődő endoszkópos eszközpark hívta életre a transzorális diverticulotomiát, amely a Zenker-diverticulumok legelterjedtebb műtéti megoldásává vált. A transzorális diverticulotomiák két fő változata ismert, attól függően, hogy a diverticulum oesophagusba történő marsupialisatioja CO₂ lézer vagy egy speciális endoszkópos varrógép alkalmazásával történik. A szerzők a PTE KK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán szerzett kezdeti tapasztalataik bemutatásán keresztül részletezik a varrógép-asszisztált transzorális diverticulotomia műtéti technikáját, annak előnyeit, hátrányait, nem megfeledkezve a CO₂ lézerrel asszisztált technikával való összehasonlításról sem.

Summary

Zenker’s diverticulum is a pulsation diverticulum developing at the oesophago-pharyngeal junction. Increased endoluminal pressure, muscular dysfunction of the oesophageal constrictor muscles and weakness of the posterior pharyngeal wall can be supposed in the background of its formation. As the result of the factors listed above, a mucosal pouch arises behind the posterior pharyngeal wall separated from the oesophagus with a septum. Beyond the past medical history (dysphagia, regurgitation of undigested food and drink, halithosis), the definitive diagnosis is provided by the barium swallow test. Diverticulectomy performed via external approach had been the only treatment modality for a long time. The high complication rate associated to diverticulectomies, the claim to minimal invasivity and the rapidly developing endoscopic technology led to the development of the transoral diverticulotomy, which is considered the most wide-spread surgical procedure in the treatment of Zenker’s diverticula. Two types of transoral diverticulotomy are known, depending on the device (CO₂ laser or a special stapling gun) the common septum is transsected with. The authors of the Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery, Clinical Centre, University of Pécs present their initial experiences gained on staple-assisted transoral diverticulotomies, the advantages and disadvantages of this technique, not forgetting about making comparison between the staple – and CO₂ laser-assisted diverticulotomies.

Összefoglalás

A fül-orr-gégészeti vizsgálat során gyakran találkozunk fej-nyaki lokalizációjú nyirokcsomó-megnagyobbodással, amelynek hátterében az alapos kivizsgálást követően lymphoma igazolódik. Tanulmányunk célja a 2000 és 2011 között klinikánkon diagnosztizált lymphomás betegek követése volt. A fent említett időszakban a klinikánkon vett szövettani mintákból 51 beteg esetében igazolódott lymphoma, közülük 36 esetben non-Hodgkin-lymphoma, 12 esetben Hodgkin-kór, 2 esetben myeloma multiplex, egy alkalommal pedig B-sejtes krónikus lymphoid leukaemiára derült fény. A diagnózisok ismeretében vizsgáltuk a betegek szövettani diagnózis, illetve szövettani altípus szerinti megoszlását, a szövettani mintavétel helyét, a Hodgkin- és non-Hodgkin-kóros betegek stádium, életkor, illetve túlélési idő szerinti megoszlását. Az alkalmazott terápia módját meghatároztuk, azonban részletes ismertetésüktől eltekintünk. A betegek követése során megállapítottuk, hogy a férfiak körében nagyobb számban fordult elő a betegség (29 eset), a nők átlagosan 16 évvel idősebbek voltak, ennek ellenére a túlélési időben nem volt jelentős különbség (átlagosan 36,5 hónap férfiak és 31,5 hónap nők esetében). A szövettani altípusok közül a non-Hodgkin-lymphoma előfordulása volt a leggyakoribb (36 eset az általunk diagnosztizált 51 esetből). Az átlagos túlélési idő tekintetében jelentős különbség volt a Hodgkin-kóros és a non-Hodgkin-kóros betegek között (40,8 hónap a Hodgkin-kóros, míg 20,2 hónap a non-Hodgkin-kóros betegek esetében). A szerzők felhívják a figyelmet a gyors, célzott kivizsgálási folyamatban a fül-orr-gégészek szerepének jelentőségére.

Summary

During the otolaryngological examination we often see swollen lymph nodes in the head and neck region in which lymphoma is confirmed in the background.
The objective of this clinical review was to follow up patients suffering from lymphoma diagnosed between 2000 and 2011 in the University of Debrecen Department of Otolaryngology Head and Neck Surgery.
This period lymphoma was verified in 51 patients, patients were diagnosed non Hodgkin lymphoma in 36 cases, Hodgkin disease in 12 cases, myeloma multiplex in 2 cases and chronic B cell lymphoid leukaemia in 1 case
Histological differences, histological subtypes, region of origin of the specimens were examined. Analysis of the distribution of patients of Hodgkin- and non Hodgkin disease was performed according to the clinical stage, the age and the average survival.
An overwiew of the therapy is included.
Lymphomas in this cohort occur more often in men than in women (29 men and 22 women in our review).
Women were older by 16 years but no significant difference was found in the survival time (average 31.5 months in women and average 36.6 months in men).
Non Hodgkin disease was most frequent in this series of patients (36 cases from 51 patients).
A significant difference int he survival rate was found between Hodgkin and non Hodgkin disease. Patients suffering from Hodgkin disease had an average survival of 40.8 month, those with non Hodgkin disease had 20.2 months.