Összefoglalás

Tanulmányunkban egy 56 éves férfi beteg esetét ismertetjük, akinél egy recidív frontobazális meningeoma miatt kombinált craniofacialis feltárásból végeztük el a tumorreszekciót. Az eset részletes bemutatásán túl igyekeztünk felhívni a figyelmet a műtéti technika kritikus pontjaira, valamint a sebészi anatómia alapos ismeretének fontosságára. Mindezek mellett hangsúlyt helyeztünk a craniofacialis rekonstrukció egyes lehetőségeinek bemutatására is.

Summary

Hereby we present the case report of a 56-years-old male patient with a recurring frontobasal meningeoma, who underwent a craniofacial approach with the aim of complete tumor removal. Beyond the particular case representation, our aim was to make attention on the pitfalls and critical points of surgical technique and also on the importance of fundamental knowledge of surgical anatomy, respectively. Nevertheless, we also emphasized and presented the current options of craniofacial reconstruction.

Összefoglalás

A szerzők a citokróm P450 1A1 (CYP1A1) és az uridin-difoszfát-glukuronoziltranszferáz 1A1 (UGT1A1) allél-polimorfizmusának hatását vizsgálták a fej-nyaki daganatok kialakulása és a túlélés vonatkozásában. Száznegyvenkettő fej-nyaki daganatos beteget (48 gége-, 42 hypopharynx és 52 mesopharynx tumor) vontak be a vizsgálatba. A kontrollcsoport (150 alany) önkéntesekből állt, akiknél nem volt kimutatható daganat. A két csoport között átlagéletkorban, a nemek arányában, valamint a dohányosok és nem dohányzók arányában statisztikailag szignifikáns különbség nem volt. A résztvevőket genotipizálták a CYP1A1 génjének 7-exonjában található Ile/Val (izoleucin/valin) polimorfizmus és az UGT1A1 gén promoter régiójában található TA (timin, adenin)-ismétlődések polimorfizmusai (*1 és *28 allélek) alapján. A túléléseket log rank tesztekkel vizsgálták, a csoportok közötti allélgyakoriságokat esélyhányados (odds ratio, OR,) 95% megbízhatósági tartomány (CI) kiszámításával, valamint c2 próbával elemezték. Vizsgálataik alapján a CYP1A1 Ile/Val, Val/Val (OR: 1,72, 95% CI: 1,02-2,96, p=0,044) és az UGT1A1*28 allélok előfordulása (OR: 2,74, 95% CI: 1,45-5,18, p=0,002) valamint a fej-nyaki tumorok kialakulásának megnövekedett rizikója között szignifikáns kötődés létezik. Ezek az allélok szignifikánsan csökkentették a túlélés időtartamát (p=0,018 és p=0,0006). A túlélés szignifikánsan alacsonyabb volt ha a beteg mindkét magas rizikójú allélt szimultán hordozta (OR: 2,149, 95% CI: 1,111-4,157, p=0,001). Eredményeik szerint a CYP1A1 Ile/Val és Val/Val allélvaránsok, valamint az UGT1A1*28, mint biomarkerek hozzájárulnak a fej-nyaki tumorok kialakulásának kockázat becsléséhez, valamint prognosztikus értékük elősegítheti az individuális terápia megtervezését.

Summary

We studied the effect of allelic polymorphisms of cytochrome P450 1A1 (CYP1A1) and uridine-diphosphate-glucuronosyltransferase 1A1 (UGT1A1) on the risk of the development of head and neck cancers and the overall survival. One hundred forty-two head and neck cancer patients (48 with laryngeal, 42 with hypopharyngeal and 52 with mesopharyngeal tumors) were involved in the study. The control group (150 subjects) consisted of volunteers without malignant tumours. There was no statistically significant difference in age, sex distribution or smoking habits between the two groups. The participants were genotyped for the CYP1A1 Ile/Val polymorphism in exon 7, and for the UGT1A1 TA-repeat polymorphism (*1 and *28 alleles) in the promoter region of the gene. Effect of the allelic variants on survival was studied by log rank test, while c2 test and odds ratios with 95% confidence intervals were used to compare the allelic frequencies between patients and controls. Our study has revealed a significant connection between the occurrence of the CYP1A1 Ile/Val, Val/Val (OR: 1.72, 95% CI: 1.02-2.96, p=0.044) and UGT1A1*28 alleles (OR: 2.74, 95% CI: 1.45-5.18, p=0.002) and an increased risk of head and neck cancers. These alleles decreased the duration of survival significantly (p=0.018 and p=0.006). The survival was significantly more strongly reduced when the two high-risk alleles were carried simultaneously (OR: 2.149, 95% CI: 1.111-4.157, p=0.001). Our results suggest that use of the CYP1A1 Ile/Val and Val/Val variants and UGT1A1*28 as biomarkers can provide help in the risk assessment while their prognostic value can promote planning of the individual therapy.
 

The application of robotic-assisted surgery within otolaryn­gology began in 2005 with early clinical reports from groups in the University of Pennsylvania (1) as well as Walter Reed Medical Center (2). However, wide spread use of head and neck robotic-assisted surgery took a strong upturn following the United States’ Food and Drug Administration’s (FDA) approval of robotic-assisted transoral surgery in 2009.

Összefoglalás

Tanulmányunkban a laryngectomián átesett betegeink teljes mértékű posztoperatív rehabilitációjának részeként alkalmazott hő- és páracserélő rendszer (Heat and Moisture Exchanger, HME, Atos Medical AB, Hörby, Sweden) effektivitását vizsgáltuk 6 betegnél, akik legalább 6 hónappal a vizsgálatok kezdete előtt teljes gégeeltávolításon estek át. A kontrollcsoportot szintén 6 laryngectomizált, de HME-t nem viselő beteg alkotta. A betegekkel az általános- és bronchopulmonaris állapotukra, valamint a beszédképességükre vonatkozó kérdőíveket töltettünk ki. A kérdőíveket a vizsgálat kezdetekor, majd 6 hét után és a tanulmány végén, 3 hónap elteltével töltettük ki mind a két betegcsoport tagjaival. A 3 hónapos vizsgálati periódus során vizsgáltuk az életminőség időbeni alakulását is. Az HME-használók a 6 hetes és 3 hónapos kontrollvizsgálat során az HME rendszerrel kapcsolatos kérdőívet is kitöltöttek.
A pulmonaris állapot alaposabb felmérése céljából, a kérdőíveken kívül légzésfunkciós vizsgálatokat is végeztünk mindkét betegcsoportban, amelyeket 3 hónap múlva megismételtünk mindkét betegcsoport tagjainál.
A feldolgozott válaszok alapján az általános állapot a HME-t viselő csoport tagjainál kisfokban javult, míg a kontrollcsoport tagjainál kisfokban romló tendenciát mutatott mind a 6 hetes, mind a 3 hónapos felméréskor. Az életminőségre vonatkozó, 1 és 10 közötti skálán megadott pontszámmal megválaszolható kérdésre adott válaszok értékei a HME-csoportban jelentős javulást (5,16 versus 2,83), míg a kontrollcsoportban ehhez képest jóval kisebb mértékű javulást (6,00 versus 5,16) mutattak. A bronchopulmonaris tünetek mérséklődtek az HME-csoportban a 6 hetes és a 3 hónapos kontroll alkalmával is. A HME használata a nehézlégzésben szenvedők panaszát csökkentette, míg a HME hiánya a dyspnoe fokozódásával járt. A HME használata következtében mind a 6, mind a 12 hetes felmérés szerint jelentősen mérséklődött a betegek gyötrő köhögési ingere, csökkent a felköhögött váladék mennyisége és a betegek felénél fokozódott a köhögési inger nélkül végzett fizikai aktivitás mértéke. Ezzel szemben, a vizsgálat végére a kontrollcsoport tagjainál gyakrabban jelentkezett köhögési inger és fokozódott a felköhögött váladék mennyisége, valamint a csoport felénél a köhögési inger enyhébb fizikális megterheléskor vagy már nyugalomban is fellépett. A HME használata betegeink egy részénél a beszédképességet is javította. A légzésfunkciós eredményeknél a statisztikai próbákat egymintás t-próba segítségével a csoportokon belül végeztük el. A szignifikancia határát p<0,05 értékben határoztuk meg. A kontrollcsoport betegeinél a 3 hónapos vizsgálat során szignifikáns mértékben csökkent FVC%-ot (forced vital capacity, erőltetett vitálkapacitás) és IC%-ot (inspiratory capacity, belégzési kapacitás) találtunk. Ezzel szemben a kezelt csoportnál a Tiffneau index, IC% és PEF% (peak expiratory flow, kilégzési csúcsáramlás) szignifikáns mértékben javult. A változások a COPD-s (chronic obstructive pulmonary disease, krónikus obstruktív tüdőbetegség) betegek légzésfunkciójának egyéni vizsgálata esetén kifejezettebbek voltak. A HME-vel nem kezelt két COPD-s beteg értékei az őszi időszakban romlottak, míg a HME viselő két COPD-s beteg légzésfunkciói értékelhetően nem változtak. Jelen vizsgálatunk megerősíti a HME kezelés előnyös hatásait a légzésfunkciós paraméterek tekintetében is. Utal arra, hogy a kezeléssel megelőzhető az őszi-téli időszakra eső állapotrosszabbodás, mind a panaszok, mind a légzésfunkciós paraméterek esetében is.
A HME-rendszer könnyen alkalmazható, jól tolerálható. Tapasztalataink arra sarkallnak bennünket, hogy mindent elkövessünk annak érdekében, hogy a HME hazánkban is – a társadalombiztosítás által finanszírozott formában – a laryngectomiát követő rehabilitáció egységes protokoll szerves részévé válhasson.

Summary

The aim of our study was to examine the effectiveness of the Heat and Moisture Exchanger (HME, Atos Medical AB, Hörby, Sweden) used as part of the complete post-operative rehabilitation of 6 patients having undergone total laryngectomy at least 6 months prior to the investigations. The control group comprised 6 laryngectomised patients not wearing HME. Patients were asked to complete questionnaires concerning their bronchopulmonary and general state and ability to speak. Questionnaires were completed by both groups of patients at the beginning of the examination, then after 6 weeks and finally at the end that is after 3 months. During this period of 3 months, changes in life-quality were also focused on. Patients using the HME system were also to complete a questionnaires relating to it. In order to achieve a thorough assessment of the pulmonological state, beside the questionnaires pulmonary-function tests were also carried out in both groups which were repeated after 3 months.
Based on the analysed responses, the group using the HME showed a slight improvement regarding general state as oppose to the control group where minor deterioration could be observed on both the 6-week and 3-months examinations. Values of the responses given to questions concerning life-quality on a 1 to 10 scale showed a significant improvement (5.16 vs. 2.83) in the HME group whereas only a minor improvement (6.00 vs. 5.16) could be recorded in the control group. Bronchopulmonary symptoms decreased in the HME group on both the 6-week and the 3-months examinations as well. HME helped to decrease the complaints of patients suffering from dyspnoe while the symptoms worsened in the group not using HME. According to the examinations on the 6th and 12th weeks the application of HME significantly reduced the urge to cough, the amount of sputum and in half of the patients it resulted in an increase in physical activity without coughing. In patients of the control group however, a more frequent urge to cough together with an increased sputum production could be observed at the end of the study period. Half of the group also manifested a need to cough on mild physical exertion and also at rest. In half of our patients the use of the HME system also improved speech production. Statistical analyses regarding pulmonary-function test results were carried out with a Student’s test within the groups. Due to the relatively small number of patients in our study we defined the significance level as p<0.05. Examinations after 3 months revealed significantly reduced FVC% (forced vital capacity) and IC% (inspiratory capacity) in the control group, whereas Tiffneau index, IC% and PEF% (peak expiratory flow) showed marked improvement in the group receiving treatment. Changes were more pronounced on individual pulmonary-function tests of COPD (chronic obstructive pulmonary disease) patients. In the autumn period values of the 2 COPD patients not receiving treatment with HME worsened whereas, those of the 2 COPD patients treated with HME showed no significant change. It calls attention to the fact that the worsening of the status of patients in the autumn and winter periods could be prevented with the application of HME regarding both symptoms and lung-function parameters.
The HME system is easily applicable and well-tolerated. Our investigations and experience compels us to do all we can to integrate the use of the HME into the uniform rehabilitation guidelines following laryngectomy in Hungary as financed by the Social Insurance Services.
 

A felső légút-tápcsatornai traktus hámjából kiinduló rosszindulatú daganatok többsége laphámrák. Klinikai jellemzőik, biológiai viselkedésük, valamint radiokemoterápiára adott válaszkészségük azonban nagyon különböző. Ez a tény, valamint az onkológiában egyre inkább teret hódító egyénre és a daganat biológiai jellegzetességére szabott kezelési terv igénye a további csoportosítás fontosságát indokolja. A szerzők egy ritka kórszövettani altípus, a basaloid laphámkarcinóma klinikai és patológiai jellegzetességeit tekintik át 5 eset bemutatása kapcsán, továbbá felhívják a figyelmet a kórszövettani diagnózis nehézségeire.

Összefoglalás

A supraclaviumban növekvő jóindulatú folyamatok között előfordulhat lipoma, nyirokcsomó-megnagyobbodás, bőr eredetû tumorok, ductus thoracicus cysta, igen ritkán lym­phangioma. Utóbbi főleg gyermekkorra jellemző elváltozás. A nyirokér-daganatok közül a nyakon elhelyezkedő lymphan­giomák cisztikus átalakulásra hajlamosak, ilyenkor hygromának is nevezzük ezeket. Az irodalomban eddig kb. 100 felnőttkori esetet írtak le. 2010 első félévében két beteget kezeltünk osztályunkon a supraclavicularis régióban növekvő, részben esztétikai, részben funkcionális zavart okozó nyaki terime miatt. A nyaki ultrahangvizsgálat cisztózus terimét írt le, míg az ultrahang vezérelt aspirációs citológia mindkét esetben bran­chiogen ere­de­tû cystát véleményezett, a malignitas kizárása mellett. A lokalizáció alapján azonban brachiogén ere­detû cysta nem jöhetett szóba, a klinikai kép alapján hygroma előfordulásának lehetősége merült fel. Mindkét esetben nyaki feltárást végeztünk majd in toto eltávolítottuk az elváltozásokat, amelyek környezetüktől jól kifejthetőek voltak. A hisztológiai vizsgálatok lymphangiomát, illetve lymphangio-haeman­giomát diagnosztizáltak. A hygromák típusos előfordulása az újszülöttkorra és kisgyermekkora jellemző. A két felnőtt esetünk kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet a régióban meg­jelenő ritka elváltozások lehetőségére. A supraclaviumban nö­vekvő cisztózus terimék esetén felnőttkorban is gondolnunk kell hygroma előfordu­lására.

Summary

Among the masses in the supraclavium, there can occur lipomas, enlarged lymph nodes, skin-origin tumours, thoracic duct cysts and rare cases of lymphangioma. The latter malformation is rare and characteristic of childhood period. The lymphangiomas involving the neck are prone to cystic alteration, these are also called hygromas. About one hundred such cases have been reported in earlier bibliographies so far.
In 2010, two patients checked into the hospital with a mass on the neck which was growing in the supraclavium behind the area of the sternoclei­domastoid muscle causing aesthetic and func­tional problems. The ultrasonography examination on the neck reported a cystic mass, while the aspiration cytology descri­bed branchiogen cysts in both cases, excluding malignancy. However, branchiogen cyst was out of question by virtue of localisation and based on the clinical picture another possibility was hygroma. An exploration of the neck and in toto removal of the masses were carried out in both cases, which were easy to take out from their environ­ment. Hystological examinations diagnosed lymphan­gio­ma and lymphangio-haemangioma.
The typical occurrence of hygromas are characteristic of the childhood and the neonatal period. These two adult cases raise our attention to the possibilities of these malformations. In cases of the growing cystic masses in the supraclavium hygromas can occur in adults too.
 

Összefoglalás

Szerzők 63 éves férfi beteg esetét ismertetik, akinél három hónapja tartó gátolt orrlégzés, ismétlődő orrvérzések hátterében orrendoszkópia, majd CT-vizsgálat sinonasalis, azonos oldali orbitába terjedő térfoglaló folyamatot igazolt. Helyi érzéstelenítésben szövettani mintavétel történt, ami felvetette a malignus hemangiopericytoma lehetőségét. Tekintettel az orbita involváltságára (szemmozgások szabadok voltak, kettős látás nem jelentkezett), illetve a malignitás gyanújára, laterális rhinotomiából a bulbust megtartva radikális kimetszés történt. Posztoperatív immunhisztopatológiai vizsgálatok a hemangio­pericytoma diagnózisát alátámasztották. A mûtét óta eltelt 4 évben a beteg tumor-, illetve panaszmentes, távoli áttéte nem jelentkezett. Szerzők saját esetük kapcsán áttekintik az entitás hazai és nemzetközi irodalmát, a diagnosztikus folyamat lépéseit, és vázolják a terápiás lehetőségeket.

Summary

We present a case report of a 63 years-old man, who presented a three-months history of unilateral nasal obstruction and epis­tax­is. ENT examination and endoscopy showed a large soft purp­le mass in the left nasal fossa, reaching the nasoharynx. CT scan revealed wide extension to the ethmoid sinuses, and even in the orbita, but there was no bone destruction. The patient didn’t show any eye symptom. Biopsy was taken in local anesthesia. Histology raised the possibility of haemangio­pericytoma. In view of the orbital spread and the histology the patient was operated via lateral rhinotomy approach and the tumor was completely removed. Four years after operation our patient is free of symptoms and recurrence, without any metastasis.
 

Összefoglalás

A laryngectomizáltak szaglása jelentős mértékben csökken, mivel a felső légutak kirekesztődnek a természetes ventilációból.
Klinikánkon célul tűztük ki a laryngectomián átesett betegek olfaktorikus rehabilitációja során a nemzetközileg elterjedt, könnyen megtanulható „udvarias ásítás” manőver megtanítását, hatásosságának szubjektív és objektív módszerekkel történő vizsgálatát. 2010. szeptember és 2011. január között 12 laryn­gec­tomizált férfi beteget vontunk be vizsgálatainkba. Az általános állapot, a szagló- és az ízlelőképesség felmérésére kérdőíveket töltettünk ki a korábban laryngectomizált páciensekkel és egy 42 főből álló kontrollcsoporttal. A kérdőíveken szereplő kérdésekre adott válaszokhoz tartozó pontértékeket összegeztük, a magasabb összpontszám károsodott funkcióra utalt. A laryngectomián átesett betegek szaglásának szubjektív mérésére az ún. szaglásküszöb tesztet (Smell Treshold Test, STT) alkalmaztuk. Ép szaglás esetén a teszt eredménye 10, ennél kisebb értékek a szaglás gyengülésére és annak mértékére utaltak. Az „udvarias ásítás” manőver (Nasal Airflow Inducing Ma­neuver – NAIM) megtanítását követően az első kontroll szaglásvizsgálatot 3 hónap elteltével végeztük el. A vizsgálat során kapott eredmények statisztikai feldolgozását az SPSS 16.0.0 program felhasználásával p£0,05 szignifikancia szinten kétmintás T-próba alkalmazásával végeztük. Egy, a NAIM alkalmazása előtt csökkent szaglóképességű, korábban laryngectomizált betegünknél funkcionális MRI- (fMRI) vizsgálatot végeztünk a manőver 3 hónapos gyakorlása után. Betegeink az általános állapotot felmérő kérdőíven kiindulási értékként átlagosan 43,1 pontot értek el, a kontrollcsoport átlaga 46,6 pont volt, szignifikáns eltérést tehát a teszt megtanítása előtt a két csoport között nem találtunk. A szaglást felmérő kérdőíven laryngecto­mi­zált betegeink átlagosan 67,1, míg a kontrollcsoportban lévők átlagosan 30,8 pontot értek el: betegeink szaglása tehát kezdetben szignifikánsan rosszabb volt a kontroll populációénál. Az ízérzékelésre vonatkozó kérdőíves vizsgálat során nem találtunk eltérést betegeink és a kontrollcsoport tagjai közt. Az STT alapján az első mérések átlaga a laryngectomizált csoportban 5,92 volt, amely a manőver 3 hónapos gyakorlása után 8,7-re, azaz 47%-kal nőtt. Az fMRI-vizsgálattal betegünk szubjektív teszttel kimutatott szaglását objektíven tudtuk igazolni. Az „udvarias ásítás” manőver egy könnyen megtanulható, hatásos módszer, amelynek segítségével betegeink szaglását jelentős mértékben sikerült javítanunk. Tapasztalataink alapján javasoljuk a postlaryn­g­ec­tomiás rehabilitációs protokoll részeként történő bevezetését.

Summary

The olfaction of laryngectomized patients decreases significantly since the upper airways are excluded from the normal ventilation.
The aim of our study was to teach the „polite yawning” maneu­ver to laryngectomized patients during the olfactory rehabilita­ti­on, and to estimate the efficacy of the maneuver with the use of subjective and objective methods. The maneuver isinternatio­nal­ly recognized and easy to learn. During the period of Sep­tem­ber 2010 and January 2011 twelve laryngectomized male patients were involved in our study. In order to survey their general condition, olfactory and gustatory abilities questionnaires were completed by our patients who had undergone laryngectomy before and also by a control group of 42 persons. The points of the answers indicated by the patients were summarized; higher total score indicated a more compromized function. For subjective assessment of the olfaction, the Smell Treshold Test (STT) was used. In case of nor­mal olfaction the re­sult of the test was 10 points, smaller scores referred to impair­ment of the olfaction. Three months after teaching the „polite yawning” maneuver (Nasal Airflow Inducing Maneuver -NAIM) to the patients, control olfactory examination was carried out. Statistical analysis of the data was run with the use of SSPS 16.0.0 program on a level of significance p£0.05 with Student’s t-test. Functional MRI (fMRI) was performed at one la­ryngec­tomized patient after applying the maneuver for 3 months. According to the general health questionnaire, our patients recieved 43.1 points in average, and the average of the control group was 46.6 points, so we could not prove any significant difference between the two groups prior to teaching the test. On the olfaction questionnaire our patients gained 67.1 points in average, while the score of the control group was 38.8 points: so at the beginning the patients’ olfaction was significantly worse than that of the control population. As for the gustatory sen­sation survey queationnaire no differen­ce was recorded between the scores of the patients and control members. According to the scores of the STT the average of the first mea­su­rements in the laryngectomized group was 5.92, which increased to 8.7, i.e. 47% after practicing the maneuver for 3 months. The improved ol­fac­tion in one of our patients was demonstrated not only by a sub­jec­tive test but objectively with fMRI too. With the help of the „polite yawning” maneuver – an effective and easy-to-learn method – the olfaction of our patients improved significantly after 3 months. According to our expe­riences introduction of the „polite yawning” maneuver is highly recommended for the rehabilitation protocol of laryngectomized patients.

Összefoglalás

A pajzsmirigy sebészetben sokáig egyeduralkodónak számítottak a nyitott feltárásból végzett beavatkozások, a minimál invazivitásra való törekvés az endoszkópos technika rohamos fejlődésének köszönhetően a sebészet e területét sem hagyta érintetlenül. A Miccoli nevével fémjelzett Minimál Invazív Video-Asszisztált Thyreoidectomia (MIVAT) napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő műtéti technikája. Az eljárás során a jugulumban ejtett 2,5-3 cm-es metszésen keresztül endoszkópos kontroll mellett nyílik lehetőség a pajzsmirigy reszekciójára. A folyamatosan bővülő indikációs kör ellenére a módszernek egyelőre a benignus és limitált kiterjedésű pa­pil­láris pajzsmirigy folyamatok terápiájában van létjogosultsága. Az eljárás fő előnyei a kiváló kozmetikai eredmény, a gyorsabb sebgyógyulás és a rövidebb kórházi tartózkodás. A módszernek az endoszkóposan reszekálhatatlan méretű lebenyek, a lokálisan előrehaladott malignus folyamatok és bizonyos szövettani típusok, illetve az eszközpark ára szabnak határt.
A szerzők a PTE KK Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikán szerzett kezdeti tapasztalatok bemutatásán keresztül részletezik a MIVAT technikát, indikációs körét, előnyeit, nem megfeledkezve az eljárás hátrányairól sem.

Summary

External approach is considered to be the gold standard for thyroid surgery, however the developement of endoscopic tech­nique and the strive for minimal invasive approaches has become widespread in thyroid surgery. Minimally Invasive Video-Assisted Thyroidectomy (MIVAT) hallmarked by the name of Miccoli is one of the most dinamically developing surgical tech­nique. During the procedure resection of the thyroid gland is available via a small incision with the length of 2,5-3 cm made above the sternal notch under endoscopic control. Despite increasing number of indications the method plays a role only in the treatment of benign lesions and low-grade papillary malig­nan­cies with limited extent for the present. Main advantages of the technique are excellent cosmetic results, faster wound healing and shorter hospital stay. The method is delimited by locally advanced malignancies, certain histological types of thyroid cancers, endoscopically unresectable lobe size and the relatively high cost of instruments.
Based on the initial experiences gained at the Department of Otorhinolaryngology, Head and Neck Surgery of Clinical Centre of the University of Pécs, the authors describe the surgical steps, indications and contraindications of MIVAT along with the advantages and disadvantages of the technique.
 

Összefoglalás

Arcidegbénulás során a mimikai izmok működése, köztük a m. orbicularis oculi funkciója is károsodik. A nem kielégítő szemzárás és a csökkenő könnyelválasztás miatt nagyobb eséllyel jelentkezhetnek szaruhártya problémák: epithelialis defektus, stroma elvékonyodás, bakteriális szuperinfekció vagy akár corneafekély. Ezek kezelése elsősorban konzervatív, mint a nedvesítő szemcsepp, éjszakai szemgél és szemragasztás alkalmazása, vagy az alsó szemhéj helyes pozícióban történő rögzítése tapasszal. Sebészi kezelés a konzervatív terápia hatástalansága, illetve a bénulás definitív jellege esetén jön szóba. Paralitikus lagophthalmus esetén klasszikus sebészi megoldás a cornealis protekció biztosítására a tarsorrhaphia, amely csak részleges szemhéjzárást biztosít. Hazánkban kevésbé elterjedt sebészi módszer a szemhéjzárást elősegítő aranysúly implantáció és az alsó szemhéj ectropiumának korrekciójára szolgáló laterális canthopexia. Közleményünk célja ezen egyszerű eljárások hazai bemutatása és a vele szerzett első tapasztalatok értékelése.

Summary

Facial nerve palsy impairs the function of the mimic muscles amongst them the function of the orbicularis oculi muscle. The lagophtalmus and the consequent corneal exposure with the interruption of the tear film leads to drying of the cornea, and ocular dyscomfort, epithelial defects, stromal thinning, bacterial superinfection or even corneal ulcers can occur. The primary treatment is conservative and symptomatic such as lubricant eye drops, ointments and moisture chambers overnight and taping. Surgical intervention may be required for patients where conservative therapy failed or in case of a definitive palsy. The classical surgical procedure to provide corneal protection in case of paralytic lagophtalmus is tarsorraphy however this method offers only incomplete eyelid closure. Other procedures, lesser known in Hungary, are gold weight implantation for eyelid closure and lateral canthopexy for the correction of the ectropion. The aim of this study is to provide a report on our first experience of using these methods in Hungary and to evaluate our first results.