Cél: Magyarországon kevés kutatás vizsgálja az allergiás nátha prevalenciájának és rizikótényezőinek változását általános iskolás gyermekek körében. Kutatócsoportunk célja ennek vizsgálata.

Módszer: 6 év különbséggel, 6–12 éves tanulók szülei az ISAAC I. fázisú protokolljának magyar nyelvű változatát töltötték ki, amelyet saját tapasztalatainkon alapuló kérdésekkel egészítettünk ki. 

Eredmények: 2007-ben a kiosztott 6335 kérdőívből 62,8%-ot, míg 2013-ban 6441-ből 52,9%-ot kaptunk vissza. A feltételezett allergiás nátha (a felmérést megelőző 12 hónapban allergiás nátha tüneteit mutató, de orvos által még nem diagnosztizált tanulók) prevalenciája a hat év alatt szignifikánsan emelkedett 14,9%-ról 23,5%-ra (p<0,001). Az orvos által diagnosztizált allergiás nátha prevalenciájában nem észleltünk szignifikáns változást (11,6%; 11,2%). A multivariációs analízis szerint, 2013-ban az összes allergiás náthára vonatkozóan a férfi nemhez tartozás (OR: 0,733; CI: 0,642–0,931), a családban előforduló allergiás betegség (OR: 2,017; CI: 1,669–2,436), gyakori felső légúti fertőzés (OR: 2,033; CI: 1,659–2,492), az allergia kialakulását megelőző, elhúzódó betegség (OR: 2,119; CI: 1,311–3,428), madártoll töltetű ágynemű használata (OR: 0,773; CI: 0,599–0,996), zöldövezeti lakhely (OR: 1,367; CI: 1,133–1,650) szignifikáns rizikótényezőnek bizonyultak. Mind az allergiás náthás (p<0,000), mind a nem allergiás náthás (p<0,003) tanulók csoportjában az atópiás anamnézisű családok ritkábban használtak madártollágyneműt.

Következtetés: Bár az orvos által diagnosztizált allergiás nátha prevalenciája a vizsgált időszakban nem változott szignifikánsan, a feltételezett allergiás náthás tüneteket mutatók szignifikáns növekedése a budapesti általános iskolás gyermekek körében növekvő prevalenciára utal. Kutatásunk feltárta az atópiás családok ágynemű használatának új szempontjait.

Kulcsszavak: allergiás nátha, ágynemű, előfordulási gyakoriság, rizikótényező, változás

 

Trends in prevalence and risk factors of allergic rhinitis symptoms in primary schoolchildren 6 years apart in Budapest

Summary

Background: Few data are available concerning the time trends and risk factors associated with allergic rhinitis (AR) in schoolchildren in Hungary.

Methods: At an interval of six years, parents of 6-12-year-old children completed identical ISAAC-based an additional questionnaires related to possible risk factors.

Results: Response rate was 62.8% with 6335 questionnaires distributed in 2007, and 52.9% with 6441 questionnaires in 2013. The prevalence of current AR symptoms (subjects presenting clinical symptoms of AR in the past 12 months, but had yet to be diagnosed by physician) increased significantly from 14.9% to 23.5% (p<0.001). There was no significant change in the prevalence of physician-diagnosed AR (11.6-11.2%). In multivariate analysis, gender (OR: 0.733; CI: 0.642–0.931), a family history of atopy (OR: 2.017; CI: 1.669–2.436), frequent upper respiratory tract infections (OR: 2.033; CI: 1.659–2.492), long-lasting disease before the appearance of the allergy (OR: 2.119; CI: 1.311–3.428), feather bedding (OR: 0.773; CI: 0.599–0.996) and living in a green area (OR: 1.367; CI: 1.133–1.650) were found to be significant risk factors of cumulative AR in 2013. In both of the groups with (p<0.000) or without (p<0.003) AR the families with a history of atopy used feather bedding less frequently than families without atopy.

Conclusion: Although the prevalence of physician-diagnosed AR has not shown significant changes during the studied interval, the significant increase of the current AR symptoms suggests growing prevalence of AR among children in Budapest. Our results revealed new aspects of bedding customs in atopic families.

Keywords: allergic rhinitis, bedding, prevalence, risk factors, trend

Az utóbbi 10 évben az alvásfüggő légzészavarok fül-orr-gégészeti kivizsgálása és ellátása sokat fejlődött.

A betegség egyre szélesebb körben ismert lett a hazai fül-orr-gégészek körében is, de még mindig kevés tapasztalat áll rendelkezésre róla. Jelen cikkben az alvásfüggő légzészavarok, ezen belül az obstruktív alvási apnoe és hipopnoe szindróma kivizsgálásának és terápiájának protokollját, és az immár 5 éve a Honvédkórházban alkalmazott fül-orr-gégészeti gyakorlatot foglaltuk össze; felhívva a figyelmet a fül-orr-gégész szerepére a betegség kivizsgálásában és kezelésében.

Az összefoglaló alapjául a felnőttkori alvásfüggő légzészavarok ellátásáról szóló legújabb szakmai irányelv szolgált.

Kulcsszavak: OSAHS, alvás alatti endoszkópia, poliszomnográfia, AHI

Diagnostic and therapeutic algorithm of snorers at the National Health Center of Hungarian Defence Forces

Summary

During the last 10 years the otolaryngological examination and treatment of sleep-related breathing disorders have developed considerably in Hungary. Although the disease is becoming more and more common among the national ENT specialists, there is still little experience available about it. In this article we have summarized the diagnostic and treatment guidelines for sleep-related breathing disorders, especially for obstructive sleep apnea and hypopnea syndrome and the 5 years practice experience at the ORL-HNS Department of the National Health Center of Hungarian Defence Forces. We would like to draw attention to the important role of the ENT specialists in the diagnostic workup and treatment of the disease. This summary is based on the new Hungarian clinical practice guideline about the treatment of adult sleep-related breathing disorders.

Keywords: OSAHS, drug induced sleep endoscopy, polysomnography, AHI

Bevezetés: Napjainkra az endoszkópos technika vált általánossá az invertált sinonasalis papilloma kezelésében, de aránylag kevés közlemény foglalkozik a revíziós esetek kizárólagos endoszkópos megoldásával.

Cél: Vizsgálatunk célja az volt, hogy megítéljük a tisztán endoszkópos műtét hatékonyságát recidív invertált sinonasalis papillomában, továbbá értékeljük a fokális hyperostosis prediktív értékét a revíziós műtéteknél.

Módszer: 2013. január és 2018. november közötti időszakban recidív invertált papilloma miatt kizárólag endoszkópos műtéten átesett betegek bevonásával retrospektív vizsgálatot végeztünk. Vizsgáltuk a demográfiai adatokat, a tumor kiindulási helyét, a preoperatív CT-t, a szövettani eredményt, a műtéti típust, a követési időt és recidíva bekövetkezését. A preoperatív CT-ket az esetek részleteit nem ismerő radiológus vizsgálta, aki megpróbálta azonosítani a fokális hyperostosisokat. A radiológiai leletet összevetettük a tumor eredésének tényleges helyével.

Eredmények: Tizennégy revíziós eset került be a vizsgálatba, a minimum követési idő 16, az átlagos követési idő 44 hónap volt. A recidíva arány 14% volt. Egy esetben találtunk szinkron karcinómát. A fokális hyperostosis kúp alakú formája 86%-ban, míg a plakkszerű 50%-ban egyezett a tényleges tumor kiindulási helyével.

Következtetés: Recidív sinonasalis invertált papilloma esetében is eredményesen alkalmazható a tisztán endoszkópos műtét. A fokális hyperostosis kúp alakú formája recidív esetekben is hasznos segítség a tumor eredési helyének megítélésében.

Kulcsszavak: sinonasalis invertált papilloma, endoszkópos sebészet, fokális hyperostosis, recidíva arány, tumor eredési hely

Endoscopic treatment of recurrent inverted sinonasal papilloma: retrospective study in 14 cases

Abstract

Introduction: Although nowadays endoscopic surgery has become the gold standard for treating the vast majority of inverted sinonasal papilloma, reports of the efficacy of purely endoscopic surgery for recurrent diseases are rare.

Objective: The aim of our study was to determine the effectiveness of purely endoscopic surgery for recurrent sinonasal inverted papilloma and evaluate the predictive value of focal hyperostosis for tumor origin.

Methods: A retrospective chart review of patients who underwent purely endoscopic surgical resection for recurrent inverted papilloma between January 2013 and November 2018 was carried out. Data were collected about patient demographics, tumour attachment site, imaging, pathological findings, surgical approaches, follow-up, and recurrence. The preoperative sinus CT scans were reviewed by head and neck radiologist who was blinded to the intraoperative findings. The radiologist attempted to identify focal hyperostosis in the sinuses. The radiological findings were then correlated with the actual site of attachment.

Results: Fourteen revision cases were retrieved with a minimum follow-up of 16 months (mean follow-up 44 months). The recurrence rate was 14%. One tumor was confirmed malignant. The correspondence rate of focal hyperostosis to the actual tumor origin with the cone-shaped, and the plaque-like were 86%, 50% respectively.

Conclusion: Purely endoscopic surgery is an effective treat-
ment for recurrent inverted papilloma. The cone-shaped focal ­hyperostosis allows preoperative localization of tumour attach­ment.

Keywords: sinonasal inverted papilloma, endoscopic surgery, focal hyperostosis, recurrence rate, tumor attachment

Összefoglaló

Bevezetés: A primer könnycsatorna-elzáródás általánosan elfogadott kezelése az endoszkópos dacryocysto-rhinostomia (EDCR). Az orvos célú technológiák további fejlődésével jelenhetett meg a beavatkozást tovább egyszerűsítő transcanalicularis lézerasszisztált dacryocysto-rhinostomia (TCL-DCR).

Cél: A vizsgálat célja az EDCR és a TCL-DCR eredményességének összehasonlítása.

Módszer: A betegdokumentáció alapján retrospektív vizsgálatot végeztünk a 2013–2017 közötti időszakban. Összevetettük az EDCR és a TCL-DCR eredményességét. Az EDCR-t hagyományos technikával, a TCL-DCR-t neodynium:YAG-lézerrel és 400 µm átmérőjű fiberoptikai szállal végeztük. Mindkét műtéti típusban a műtétileg kialakított dacryo-neostomát szilikon szállal stenteltük 6 hónapig. A követési időt a stent eltávolításától számoltuk, minimálisan 7, maximálisan 54 hónap volt. Sikeresnek tekintettük a beavatkozást, ha a követési időszak végén a betegnek nem voltak szubjektív panaszai, különös tekintettel az epi-
phorára, valamint a könnyutak átfecskendezhetőnek bizonyultak.

Eredmény: 37 betegnél (11 férfi, 26 nő), összesen 48 könnyút-rekanalizációt végeztünk, amelyből 30 EDCR és 18 TCL-DCR volt. EDCR esetében 20 (66%), míg TCL-DCR 17 (94%) bizonyult sikeresnek a követési időszak végén.

Következtetés: A TCL-DCR kifejezetten gyors, a beteget kevésbé terhelő és a hagyományos EDCR-nél hatékonyabb műtét a könnyelvezetés helyreállítására (Fisher p=0,0352).

Kulcsszavak: transcanalicularis lézer DCR, Nd:Yag-lézer, dacryocysto-rhinostomia, endoszkópos dacryocysto-rhinostomia

Retrospective comparative study of traditional endoscopic dacryocystorhinostomy and transcanalicular LASER-assisted surgery

Abstract

Introduction: The standard surgery for primary acquired nasolacrimal duct obstruction is endoscopic dacryocystorhinostomy (EDCR). Due to the technical development of instrumentation the attention turned to transcanalicular LASER assisted dacryocystorhinostomy (TCL-DCR) that may simplifies the surgical process further.

Objective: The aim of the study was to compare the outcomes after dacryorhinostomies performed by EDCR or TCL-DCR.

Method: We performed a retrospective chart review identifying patients operated on between 2013 and 2017 to compare the success rate of EDCR and TCL-DCR. EDCR was performed using traditional methods. Neodynium: YAG laser and 400 µm fiber used for TCL-DCR. Silicone stents were placed in dacryo-neostomies for 6 months in each case. Follow up period was calculated from the removal of the stent, min. 7 and max. 56 months. The success was defined as the resolution of the complains (epiphora) and patency confirmed by lacrimal irrigation.

Result: Thirty-seven patients (26 female, 11 male) underwent 48 DCR surgeries during the study period. Of the 37 procedures, 30 were EDCR and 18 TCL-DCR. 60% of the EDCR (20/30), and 94% of the TCL-DCR (17/18) had been proved to be successful at the end of the follow up period.

Conclusion: TCL-DCR is quicker, less burdensome for the patient and owns a significantly higher surgical success rate than traditional EDCR (Fisher p=0.0352).

Keywords: transcanalicular laser DCR, Nd:Yag laser, dacryocystorhino­stomy, endoscopic dacryocystorhinostomy

Összefoglaló

Háttér: A tumor nekrózis faktor-alfa (TNFa) inhibitorok megjelenése áttörést jelentett az immunológiai betegségek kezelésében. A tumor nekrózis faktor-alfa befolyásolja az immunfolyamatokat, így a TNFa-inhibitor kezelés alatt álló betegek hajlamosabbak lehetnek a fertőzésekre, beleértve az orrmelléküregek érintettségével járó folyamatokat is.

Célkitűzés: Célunk az irodalmi adatok áttekintése és azok értékelése a TNFa-antagonista terápia során észlelt orrmellék­üreg-fertőzések kapcsán rendszerezett áttekintő közlemény formájában, metaanalízis segítségével.

Anyag és módszer: Különböző kulcsszó-kombinációk alkalmazásával áttekintettük a vezető tudományos adatbázisokat (PubMed, Embase, Web of science). Azok a közlemények kerültek beválasztásra, amelyek pontos adatokkal szolgálnak a TNFa-­gátló kezelés során fellépő melléküreg betegségeket illetően.

Eredmények: Az irodalomkutatás során 1152 találatot kaptunk, további 8 cikket vontunk be egyéb forrásból. Végül 15 közlemény felelt meg a beválasztási kritériumoknak, amely összesen 12 782 beteg adatait tartalmazta. A betegek közül 2954 esetben jelentkezett valamilyen típusú orrmelléküreg-gyulladás, amely a vizsgált populáció esetében 6,7%-os előfordulás jelent. Számításokat végeztünk a közleményekben szereplő rinológiai diagnózisok szerint csoportokra osztva is. Ezek alapján a következő eredményeket kaptuk: „bakteriális sinusitis” 4,6% „krónikus rhinosinusitis” 2,7% „vényköteles gyógyszert igénylő sinusitis” 2,95% „rekurráló sinusitis” 7,0% „sinusitis” 6,8% „sinusitis maxillaris” 2,8%.

Következtetés: Az eredmények az egészséges populációhoz hasonló prevalenciát mutatnak, ezért az orrmelléküreg-gyulladások nem tarthatók egyértelműen a TNFa-antagonista kezelés szövődményének. A legtöbb közlemény esetében a pontos nevezéktan, valamint az orvos által felállított diagnózis pontatlansága tovább gyengíti a felvetést, miszerint akár az akut, akár a krónikus rhinosinustis e biológiai terápia mellékhatásaként volna azonosítható.

Kulcsszavak: mellékhatás, orrmelléküreg-gyulladás, rhinosinusitis, tnfa-antagonista, tnfa-inhibitor 

TNF-alpha inhibitors and Rhinosinusitis. A systematic review

Abstract

Background: Tumour necrosis factor alpha (TNFa) inhibitors as therapeutic agents had great impact on the treatment of immunologic disorders. Tumour necrosis factor alpha plays an important role in the human immune response, therefore patients under TNFa Inhibitor therapy is more prone to acquire various infections, such as paranasal sinus diseases.

Objectives: Our aim was to review the literature to find a relationship between TNFa antagonist therapy and paranasal sinus infection, by systematic review and meta-analysis.

Materials and methods: Three major online scientific databases were searched (Pubmed, Embase, Web of science) for relevant keyword combinations as TNF alpha antagonist* AND sinusitis, TNF alpha inhibitor* AND sinusitis, TNF alpha inhibitor* AND adverse event*, TNF alpha antagonist* AND adverse event*. Our criteria were to include papers that specifically reported on sinus disorders as adverse events of the TNF alpha inhibitor treatment.

Results: Our searches resulted 1152 records and additional 8 articles came up by scanning the initial reference lists. Fifteen papers fulfilled the criteria of our meta- analysis. Among 12,782 observed patients, 2954 had a sinus infection which meant prevalence of 6.7%. Based on the data all of the cases an event rate of 0.067 were calculated. Our separate analysis showed a slightly lower prevalence rate of 6% among the papers where sinus disorders were diagnosed by physicians. Six different medical terms for sinus disorder were used in the publications. Analysing these terms respectively resulted the following event rates: “bacterial sinusitis” (ER: 0.046) “chronic rhinosinusitis” (ER: 0.027) “prescription sinus medication” (ER: 0.295) “recurring sinusitis” (ER: 0.070) “sinusitis” (ER: 0.068) “sinusitis maxillaris” (ER: 0.028).

Conclusion: Results showed similar prevalence as in healthy population, hence infective sinus disorders cannot be identified clearly as a complication of TNFa antagonist therapy. Inaccurate terminology and the lack of specialist confirmed data were also found.

Keywords: adverse event, rhinosinusitis, sinus disorders, tnf-alpha, tnfa antagonist, tnfa inhibitor

Összefoglalás

A kezelés „gold-standard”-ja az endoszkópos tumorreszekció. Hosszú daganatmentes időszak után is előfordulhat recidíva, ezért a betegek rendszeres élethosszig tartó követése javasolt.

Kulcsszavak: potenciálisan malignus tumor, sinonasalis haemangiopericytoma, transnasalis endoszkópos tumorsebészet

Sinonasal hemangiopericytoma: a rare, potentially malignant tumor – Case report

Summary

Haemangiopericytoma is a rare, potentially malignant tumor, deriving from modified smooth muscle cells surrounding small vessels, also called as Zimmermann pericytes. The tumor can arise in any organ system, but occurs most frequently in the retroperitoneum.

We present the case of a 65-year-old patient with a right sinonasal hemangiopericytoma, who was successfully treated by transnasal endoscopic sinus surgery.

HPC of the nose and paranasal sinuses is thought to behave less aggressively than tumors in other parts of the body and tend to metastatize less frequently compared to HPC located in other parts of the human body.

The gold standard of the therapy is the endoscopic surgical resection. Recurrence may occur after a prolonged disease-free period, thus regular, life-long follow-up of patients with haemangiopericytoma is highly recommended.

Keywords: potentially malignant tumor, sinonasal haemangioperycitoma, transnasal endoscopic tumor surgery

1. BEVEZETÉS

1.1. Allergiás rhinitis és krónikus rhinosinusitis orrpolipózissal

A nazális légutak a vele szorosan asszociált orrmelléküregekkel a légzőrendszer fontos részét képezik. Az orr többek között a levegő tisztításával és párásításával védi a tüdőt. Ezen működések a szaglással, valamint a filter funkcióval együtt elengedhetetlenek a felső légutak normál működéséhez. A krónikus felső légúti betegségek közül kutatásaink elsősorban az allergiás rhinitisre és a krónikus rhinosinusitis orrpolipózissal járó formájára fókuszáltak.
Az allergiás nátha az orrnyálkahártya IgE közvetítette allergiás gyulladása. Európában az incidenciája 5-25% között van, és növekedő tendenciát mutat. Patomechanizmusát tekintve az allergiás reakció kiváltásáért felelős ágens az orrnyálkahártyán jut a szervezetbe, amelyet az antigén prezentáló sejtek a T-helper2 (Th2) típusú limfocitáknak mutatnak be. Az aktivált Th2-sejtekből származó citokinek hatására termelődött antigénspecifikus IgE a hízósejtek, bazofilek és eozinofil granulociták receptorához köt. A felszabaduló gyulladásos mediátorok az allergiás reakció során bekövetkező patofiziológiai folyamatokat váltják ki. A kórkép jellegzetes tünetei közé tartozik az orrviszketés, a vízszerű orrfolyás, a tüsszögés és az orrdugulás, amelyekhez szemtünetek is kapcsolódhatnak. Tüneteit, diagnosztikáját és terápiás algoritmusát a WHO összefogás eredményeképp megszületett Allergic Rhinitis and it’s impact on asthma (ARIA) foglalja össze.
Az orrpolipózis az orr és az orrmelléküregek krónikus gyulladásos megbetegedése, amelyet klinikailag az orrüregbe terjedő ödémás képletek jellemzik. Legfontosabb tünetei: orrdugulás, orrfolyás, hátsó garatfali váladékcsorgás, a szagérzékelés csökkenése esetleg teljes hiánya, arc, illetve fejfájás. Az orrpolipok nem életet veszélyeztető elváltozások, azonban az életminőség nagyfokú romlását okozhatják. Az orrpolipózis az általános népességen belül 1% és 4% közötti gyakorisággal fordul elő és gyakran társul allergiával, asztmával, illetve más légzőszervi megbetegedéssel (pl. cisztás fibrózissal, primer ciliáris diszkinéziával) vagy aszpirin-intoleranciával. A European Position Paper on Rhinosinusitis and Nasal Polyps részletesen megfogalmazza a diagnosztikai lépcsőket, a hajlamosító tényezőket, valamint a terápiás javaslatokat.
Patogenezisében központi jelentőséggel bír a szöveti eozinofília perzisztálása. Az eozinofilek terminálisan differenciálódott sejtek, amelyek különböző citokinek és kemokinek (IL-5, IL-3, GM-CSF, RANTES stb.) kibocsátását követően a szövetekben differenciálódnak, vándorolnak, és felhalmozódnak. Ezek a faktorok tovább fokozhatják a gyulladásos folyamatot, hozzájárulva ezzel a stromában kialakuló fibrózishoz, hámszöveti károsodáshoz, fokozott mértékű ödémához, és fokozott mértékű sejtközi mátrix proteintermeléshez. Ily módon tehát az eozinofilek potenciálisan károsítják a sejteket. Az IL-5 a fő citokinek egyike, amely elősegíti az eozinofil érését, aktiválását és fennmaradását. A CD4+ T-sejtek, a hízósejtek és eozinofilek az IL-5 fő forrásai. Az Eozinofil Kationos Fehérje (ECP) az aktiválódott eozinofilekből szabadul fel, szintje az orrváladékban magasabb asztmás, illetve aszpirinérzékeny betegek esetén.
Az orrpolipózis terápiás lehetőségei közé tartozik elsődlegesen a gyógyszeres kezelés, tartós nazális és intermittáló szisztémás kortikoszteroidokkal, a sebészeti kezelés, vagy a kettő kombinált alkalmazása. A gondos kezelés mellett is gyakoriak a recidívák, ezért folyamatosan a kutatások középpontjában van egy olyan módszer kifejlesztése, amely elősegíti a gyógyulást és csökkenti a recidívák kialakulását. A fent részletezett patomechanizmus miatt az eozinofilek és T-sejtek apoptózisának elősegítése a terápia fontos része lehet. A fényterápia jelentős lokális és szisztémás immunszuppresszív hatással rendelkezik, széles körben alkalmazzák immunmediált, gyulladásos bőrbetegségekben, mint például atópiás dermatitis, psoriasis, illetve vitiligo. Ezen tényeken alapulva kutatócsoportunk a fényterápia intranazális alkalmazását, annak tolerálhatóságát és hatékonyságának vizsgálatát tűzte ki célul.

1. Bevezetés

1.1. A rádiófrekvencia hatásmechanizmusa

A rádiófrekvenciás (RF) sebészet az elektrosebészet egyik típusa. Amennyiben a nagyfrekvenciás generátor frekvenciáját 3-5 MHz közötti értékre állítjuk be, rádiófrekvenciás sebészi beavatkozásról beszélünk. A beavatkozás során a szövetek 50-90 oC-ra melegednek fel az elektróda környezetében kialakuló nagyfrekvenciás hullámok hatására, ezáltal hőkárosodást és irreverzibilis szöveti roncsolást idézve elő.

1.2. Rádiófrekvenciás beavatkozások alkalmazása a klinikumban

Fül-orr-gégészeti alkalmazások

Fül-orr-gégészeti vonatkozásban az RF (rádiófrekvenciás) beavatkozásokat szinte minden területen alkalmazhatjuk. A leggyakoribb felhasználási területek a rinofíma, az alsó orrkagylók, a tonzilla palatinák, a gégén, illetve algaraton belüli elváltozások műtétei és a horkolásgátló műtétek. Ennek megfelelően klinikai vizsgálatainkat ezen területekre terjesztettük ki.

A szerzők elsők között alkalmazták hazánkban a transcanalicularis dióda LASER dacryocysto-rhinostomiát (TCL-DCR) és nagy számban operáltak hagyományos technikával endonasalis endoszkópos dacryocysto-rhinostomiát (EDCR).
Cél: A műtéti technikák bemutatása és az első 15 műtét eredményeinek összehasonlítása 37, szokványos endoszkópos, endonasalis technikával operált beteg eredményével, valamint a nemzetközi irodalmi adatokkal.
Eredmények: A TCL-DCR könnyen végrehajtható, biztonságos műtét, kis megterheléssel a beteg számára. A műtét érdemi részét – szemben a hagyományos EDCR-rel – a szemész végzi. Sikeressége némileg elmarad a külső és az endonasalis DCR-rel szemben, viszont kitűnően alkalmazható korábbi DCR utáni heges elzáródás oldására. A TCL-DCR a három műtéti technika közül a legdrágábbnak számít. A transcanalicularis műtétek során a szövődmények ritkák.
Vélemény: Biztonságossága miatt különösen ajánlható olyan osztályokon, ahol a rhinológus kevésbé tapasztalt endoszkópos operatőrnek számít, továbbá reoperációk esetén.

A krónikus rhinosinusitis klasszikusan két fenotípusra osztható: krónikus rhinosinusitis polippal (CRSwNP), illetve polip nélkül (CRSsNP). A krónikus rhinosinusitis orrpolipózissal járó formája egy multifaktoriális betegség. Az esetek nagy része (elsősorban kaukázusi területeken) tartós szöveti eozinofíliával jellemezhető. Azon krónikus gyulladásos immunproliferatív kórképek, amelyekre eozinofília jellemző, hatékonyan kezelhetők ultraibolya fényterápiával. A SZTE Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, valamint a SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék együttműködése során, a bőrgyógyászati applikációk tapasztalata alapján kifejlesztésre került egy kevert ultraibolya fényt és látható fényt (mUV/VIS) kibocsátó, intranasalis kezelésre alkalmas készülék, a Rhinolight^®. Munkacsoportunk korábbi vizsgálatai során igazolta, hogy a mUV/VIS-fénykezelés hatékony szezonális és perenniális allergiás náthában. A terápiás effektus alapja az eozinofil- és T-sejt-apoptózis, amely a hasonló etiológia alapján orrpolipózisban is hatékony lehet. Ezen eredményeinket alapul véve multicentrikus vizsgálatot végeztünk a mUV/VIS-fénykezelés hatékonyságának vizsgálatára krónikus rhinosinusitis orrpolipózissal járó formájában.
A vizsgálat könnyebb és precízebb kivitelezéséhez három új eszköz került kifejlesztésre. Egy kezelőfej, amely lehetővé tette egyidejű endoszkópos kontroll mellett a polipok célzott fénykezelését a szűk orrjáratokban. Kifejlesztésre került egy speciális mérőműszer, amellyel meghatározhatóvá vált a polipok felszínének nagysága. Végül egy könyöktámaszt is kialakítottunk, amely lehetővé tette, az olykor hosszas kezelések precíz, stabil helyzetben történő véghezvitelét.
Az újonnan alkalmazott műszerek vizsgálatunk során mind a beteg mind az orvos számára megkönnyítették a biztonságos, pontos fénykezelést kivitelezését.