Az orrvérzés a családorvosi és a fül-orr-gégészeti praxisban is egyaránt előforduló gyakori tünet. A beteg és időnként a kezelőorvos számára is ijesztő állapot számos esetben nem csupán izolált jelenség, hanem egy, a háttérben megbúvó szisztémás eltérés gyakran egyetlen tünete. Emiatt az orrvérzés eredményes kezeléséhez a lokális tényezőkön felül szükséges ismerni a szóba jövő háttér-eltéréseket is. Az etiológia tisztázásán túlmenően a vérzéses állapot ellátásának ismerete minden gyakorló orvos számára elengedhetetlen. Jelen közleményben a szerzők részletesen ismertetik az orrüreg vérellátását, az orrvérzés okait, az orrvérzések felosztását és azok ellátási lehetőségeit a családorvos által végezhető teendőkön át a klinikai ellátásig mintegy vezérfonalul szolgálva az alapellátásban résztvevők számára.

Az orrnyílásban megjelenő áttetsző folyadék csepegése nazális liquorcsorgásra utalhat. A csorgás kialakulhat fejet ért trauma után. Laboratóriumi vizsgálatok megerősítik a diagnózist. A csont és a dura sérülés helyét a koponyáról készült HRCT- vizsgálat meghatározza. A felvételek áttanulmányozása segít a műtéti tervezésben, a technika kiválasztásában. A zárást külső behatolásból, vagy endoszkóp asszisztálása mellett lehet elvégezni. Az endoszkópos technikának számos előnye van.
A 73 éves férfi beteget egy éve fennálló traumás eredetű liquor csorgás miatt transethmoidalis meningokele zárás történt. A poszoperatív időszakban komplikáció nem lépett fel. Lumbál drén behelyezése nem történt, mivel nem észleltünk emelkedett agyvíznyomást. A perioperatív időszakban antibiotikum adása történt.
Az endoszkópos technikát biztonságos, a beteget kevésbé megterhelő eljárásnak tartjuk. A diagnózis felállításában és a műtéti tervezésben fontos a koponya nagy felbontású CT-vizsgálata.

 A felső légúti gyulladásos és fertőzéses betegségek, illetve az allergiás rhinitis az emberiség leggyakoribb betegségei közé tartoznak. Az ezekhez a kórállapotokhoz kapcsolható tünetek és panaszok az életminőséget és a munkaképességet kedvezőtlenül befolyásolják. Kezelésük, az egyre részletesebben kidolgozott terápiás protokollokat alkalmazva is, jelentős egészséggazdasági terhet jelent a betegek és a társadalom számára egyaránt. Ugyanakkor a kezelések sikeressége még mindig nem éri el a kívánt szintet a gyakran számottevő mellékhatások mellett. Ezek a tényezők tartják a felszínen azt az igényt, hogy újabb és újabb, hatásos és biztonságos terápiás eszközöket keressünk és alkalmazzunk. Klinikai vizsgálatok eredményei alapján elmondhatjuk, hogy az ectoin-tartalmú orrspray hatásosan és biztonságosan alkalmazható az orrdugulással, orrváladékozással, tüsszögéssel, orrviszketéssel kísért kórképekben e tünetek csökkentésére. Allergiás kórképekben régóta rendszeresen és hatékonyan alkalmazott komparátorokkal (azelasztin, kromoglikát) összevetve hasonló mértékű javulás mutatkozott a tüneti pontszámokban, jelentős biztonságossági kockázat nélkül.

Témavezetők: dr. Tamás Andrea egyetemi docens, prof. dr. Reglődi Dóra egyetemi tanár

 
Összefoglalás

Bevezetés: A szaglás csökkenése, mint a neurodegeneratív megbetegedések egy korai tünete már régóta ismert. Munkánk során célunk a neurodegeneratív megbetegedésekben jelentkező szagláscsökkenés kimutatása és kvantitatív meghatározása, továbbá a szaglás egyes paramétereiben mutatkozó változások elemzése volt.
Anyag és módszer: 2013. szeptember eleje óta megkezdett méréseink során 42 neurodegeneratív megbetegedésben szenvedő pácienst vizsgáltunk. 23-an Parkinson-kórban, 10-en Alzheimer-betegségben szenvedtek. Kontrollcsoportunk 23 főből állt. Vizsgálatainkat Sniffin’s Sticks-teszt segítségével végeztük. A teszt 3 részből állt: szaglásküszöb-meghatározásból, szagdiszkriminációból és szagfelismerésből. A teszt mindhárom részében 16 pont volt elérhető. Az így szerezhető maximális pontszám 48 volt. 31 és 48 pont között normos­mi­át, 30 és 16 pont között hyposmiát, 15 pont alatt anosmiát állapítottunk meg. Adatainkat SPSS Statistics 22.0 segítségével értékeltük. Az elemzéshez Mann–Whitney U-tesztet használtunk. Szignifi­kan­cia p<0,05.
Eredmények: A Parkinson-kórban (p=0,000) és Alzheimer-kórban (p=0,000) szenvedők szaglása a kontrollcsoporthoz viszonyítva szignifikánsan csökkent. Parkinson-kórban szenvedők esetén leginkább a szagok felismerése (p=0,000) és diszkriminációja (p=0,000) romlott, kevésbé tapasztaltunk változást a szaglásküszöb tekintetében (p=0,012).
Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél a szagok diszkriminációja csökkent legnagyobb mértékben (p=0,000), a szagok felismerése (p=0,002) és a szaglásküszöb (p=0, 013) kevésbé.
Következtetés: Vizsgálati eredményeink alapján összefüggés mutatkozott az egyes neurodegeneratív betegségek és a szaglás csökkenése között. Parkinson-kór és Alzheimer-betegség esetén a szaglás szignifikánsan csökkent. Előbbinél a leggyakoribb a hyposmia, leginkább a szagok felismerése és diszkriminációja romlott. Utóbbinál a funkcionális anosmia gyakoribb, ezeknél a betegeknél a szagok diszkriminációja romlott leginkább.

Summary

Introduction: The decrease of human olfactory function as a possible early symptom of neurodegenerative diseases has been studied for a long time. The aim of our investigation was to detect and evaluate quantitatively the reduction of smelling as an early symptom of neurodegenerative diseases, furthermore to analyse the changes in certain parameters of smelling.
Materials and methods: 48 patients with different neurodege­ne­ra­tive diseases have been studied since the beginning of our measurements, September 2013. 34 patients suffered from Parkinson’s, 9 patients from Alzheimer’s disease. The control group consisted of 28 members.
The investigations were carried out with the usage of Sniffin’s stick test which consists of three subtests: threshold, discri­mi­na­tion and identification (TDI) tests. The total amount of 48 points can be obtained, 16 points for each part. A score of more than 30 indicates normosmia, a score of 30 or less hyposmia and a score of 15 or below functional anosmia. Data were evaluated with SPSS Statistics 22.0 programme. Mann-Whitney U-test was used for the evaluation. Significance was concluded if the p was below 0.05.
Results: Olfactory function of patients suffering from Parkinson’s and Alzheimer’s disease is significantly decreased compared to the members of the control group (p=0.000 each).
In cases of Parkinson’s disease the results of the identification and discrimination subtests deteriorate mostly (p=0.000 each) while slight decline can be observed in threshold test (p=0.012).
In patients with Alzheimer’s disease the odour discrimination decreases mostly (p=0.000), slight decline can be observed in discrimination and identification subtests (p=0.002 and 0.013 respectively).
Conclusions: Our results show that there is a close correlation between the olfactory function and certain neurodegenerative diseases. Patients suffering from Parkinson’s and Alzheimer’s disease have a significantly reduced smelling ability.
Most of the patients suffering from Parkinson’s disease have hypo­smia with significantly decreased identification and discri­mination function while in our patients with Alzheimer’s disease the functional anosmia was more common and the scores of discrimination subtest showed the highest reduction.
 

Összefoglalás

Háttér: Ebben a megfigyeléses vizsgálatban a közönséges meghűlés miatt kialakult heveny nátha kezelésére alkalmazott tramazolint és esszenciális olajokat tartalmazó orrspray (ke-reskedelmi neve: Rhinospray^®Plus) hatásosságáról, tolerálhatóságáról, és biztonságosságáról gyűjtöttünk adatokat.
Módszerek: Tanulmányunkat 300 gyermeken, serdülőn és felnőttön végeztük, akiknek naponta négyszer, legfeljebb 10 napon át kellett Rhinospray®Plus-t alkalmazniuk. Az elsődleges vizsgálati végpontok az egyenként értékelt három tünet (orrdugulás, tüsszögés, orrfolyás) pontátlagainak változása a kiindulástól a záró vizitig, továbbá két életminőség mutató, a mindennapi életvitel teendőinek ellátására való képesség és az alvásminőség átlagos javulása voltak.
Eredmények: Vizsgálatunkba összesen 108 gyermeket, 30 serdülőt és 162 felnőttet választottunk be és kezeltünk Rhinospray^®Plus orrpermettel. Egyetlen beteg sem maradt ki idő előtt a vizsgálatból. A nazális tünetpontszámok átlagának csökkenése (±standard deviáció) 2,0±0,6 pont volt a kiindulástól a záró vizitig; a betegek 99,0%-a (n=297/300) számolt be javulásról. Az életminőség-mutatók átlagosan 1,3±0,5 pontnyit javultak. Javulásról a mindennapi életvitel teendőinek elvégzésével kapcsolatban 300 beteg (100,0%), az alvásminőséggel kapcsolatban 292 beteg (97,4%) számolt be. A kezelés hatásossága és tolerálhatósága a betegek 95,4%-a szerint „kitűnő”, 97,4%-a szerint „megfelelő” volt, míg a vizsgálók a betegek 97,4%-ára, illetve 100,0%-ára vonatkozóan állapították meg ugyanezt. Nemkívánatos eseményeket nem jelentettek.
Következtetések: A közösségben kezelt betegek a heveny nátha tüneteinek és az életminőség javulásáról számoltak be a Rhinospray^®Plus kezelés eredményeként. A betegek jól to-lerálták a kezelést.


 

Summary

Background: In this observational trial, data were collected on the effectiveness and tolerability/safety of a nasal spray containing tramazoline and essential oils (trade name Rhinospray^®Plus) used for symptomatic treatment of acute rhinitis due to common cold.    
Methods: The trial was performed in 300 children, adolescents and adults, who were to be treated with Rhinospray^® Plus for up to 4 times per day for up to 10 days. Primary endpoints were the change from baseline to final visit in the mean of three single
symptom scores (blocked nose, sneezing, and runny nose) and the mean improvement in two quality-of-life parameters (ability to perform normal daytime activities and quality of sleep).
Results: A total of 108 children, 30 adolescents and 162 adults were treated with Rhinospray®Plus. No patient discontinued prematurely. There was a mean reduction of 2.0±0.6 (standard deviation) in nasal symptom scores from baseline to final visit; 297 of quality of life parameters was 1.3±0.5. Improvement in daytime activities was reported by all 300 patients (100.0%) and in quality of sleep by 292 patients (97.4%). Effectiveness and tolerability were rated as 'very good' or 'good' by 95.4% and 97.4% of patients, respectively; the investigators rated effectiveness and tolerability as 'very good' or 'good' for 97.4% and 100.0% of patients, respectively. No adverse events were reported.
Conclusions: Community-based patients reported a relief in acute rhinitis symptoms and improvement in quality of life as a result of treatment with Rhinospray^®Plus. Treatment was well-tolerated.
 

Összefoglalás

Vazomotoros rhinitisben (VR) szenvedő betegekben a nervus vidianus átvágását javasló műtéti megoldások már évtizedek óta ismeretesek. „Pilot study”-nak tekinthető klinikai tanulmányunkban részletesen beszámolunk tisztán endoszkópos műtéti technikánkról, amelynek kifejlesztését a melléküregek anatómiájának egyre részletgazdagabb megismerése tette lehetővé.
2014. január 15-e és 2015. március 15-e között 7 betegben végeztünk összesen 14 endoszkópos vidianus neurectomiát bilaterális szimultán műtétekként. Az operációkat megelőzően valamennyi beteg allergológiai vizsgálata (bőrteszt, vagy szérumból végzett vizsgálat) negatív eredményűnek bizonyult.
Az endoszkópos vidianus neurectomia lépéseit részletesen ismertettük. Az operációk eredményességét retrospektív módon ítéltük meg. A betegek 0–10 fokozatú vizuális analóg skálán (VAS) jellemezték a pre- és a posztoperatív időszakban megtapasztalt tüneteik súlyosságát. A követési idő átlagosan 6 hónap volt (2-14 hónap). Az adatok retrospektív módon történő értékelése során az orrváladékozás (p<0,018) és az orrdugulás (p<0,011) tekintetében a műtétek eredményeképpen szignifikáns változást tapasztaltunk. A garatba történő váladékcsorgás és a tüsszögés vonatkozásában szignifikáns változást nem észleltünk. Műtéteink kapcsán a leggyakoribb komplikáció a könnyelválasztás legtöbbször csak átmeneti mérséklődése (42,8%) valamint az orrpörkösödés (28,6%) voltak.
Kezdeti tapasztalataink alapján az endoszkópos vidianus neurec­tomia VR-ben szenvedő betegek körében mérsékli az orrváladékozás és az orrdugulás tüneteit.

Summary

Vidian neurectomy has been advovated in the past for the treat­ment of vasomotor rhinitis. With the recent better under­standing of nasal and sinus anatomy, the surgical technique and outcomes of this procedure have been reassessed in this preliminary report.
A total of 7 patients with symptoms of vasomotor rhinitis under­went 14 endoscopic vidian neurecomies between 15 January 2014 and 15 March 2015. Bilateral simultaneous procedures were carried out in each patient. All patients had negative screening for allergies on their serum or on skin-prick tests. The surgical technique for endoscopic vidian neurectomy is presen­ted. The outcomes for the patients were retrospectively asses­sed with patients asked to score their pre- and postoperative symptoms rating these symptoms on a scale of 1-10 after a mean follow-up of 6 months (range: 2-14 months).
On this retrospective analysis there was a significant impro­ve­ment in the symptoms of rhinorrhea (p<0.018) and nasal obstruction (p<0.011). There was no significant difference between the pre- and postoperative symptoms for postnasal drip or sneezing. The most common minor adverse effect was dry eyes (42.8%) and nasal crusting (28.6%).
Based on our preliminary experience endoscopic vidian neurectomy improves the symptoms of nasal obstruction and rhinorrhea in patients with vasomotor rhinitis.

Az allergiás rhinitis és a kontrollált asztma kezelésének gyakorlati szempontjai: Az elmúlt évtizedekben az allergiás rhinitis és asthma bronchiale megbetegedések gyakorisága főként a fejlett országokban jelentősen nőtt. E betegségek hatnak a beteg életminőségére, hétköznapi életvitelére, rontják a munkaképességet, alvását és emocionális hatásuk is van. A rhinitis allergica és asthma bronchiale is aluldiagnosztizált, valamint az igen hatékony gyógyszeres terápia ellenére a betegek igen jelentős százaléka kontrollálatlan. Nagyon fontos, hogy a szakmai irányelvek megfogalmazása után menjenek át a mindennapi gyakorlatba, a rutin betegellátás területére, hogy minél hatékonyabb legyen a betegek kezelése.

Az allergiás rhinitis (AR) becslések szerint több mint 500 millió embert érint világszerte. A második generációs antihisztaminok, mint a desloratadin, az allergiás rhinitis első vonalbeli terápiáját jelentik, köszönhetően a placebóval megegyező mellékhatásprofilnak és a H1-receptor iránti erős szelektivitásuknak, amely miatt a hisztamin-mediálta tüneteket (rhinorrhea, pruritus, tüsszentés) eredményesen enyhítik.

A bőr hámsejtjeiből kiinduló basalioma a fehér bőrű populáció leggyakoribb rosszindulatú daganata, amelynek inciden­ciá­ja folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Becslések szerint minden ötödik kaukázusi emberben kialakul élete során. Ismert, hogy a basalioma legfőbb etiológiai tényezője a krónikus UV expozíció, ebből adódóan a betegség a napnak kitett területeket (például az arcot) fenyegeti leginkább.