Az akut retropharyngealis kalcifikáló tendinitis egy ritka, a hosszú nyakizmot (m. longus colli) érintő, heves tünetekkel járó kórkép. A pontos diagnózis felállítása a nyaki lágyrész kontrasztanyagos CT-vizsgálatán alapul, amellyel megelőzhetjük a szükségtelen beavatkozásokat, elkerülve a műtéti kezelést. A kórképet 36 éves férfi betegünk esete kapcsán mutatjuk be diagnosztikai és terápiás vonatkozásokkal az irodalmi adatok tükrében.

A neuroblasztikus tumorok közé tartozó ganglioneuromák parapharyngealis elhelyezkedése igen ritka, az irodalom kevesebb mint 40 ilyen esetet tart számon. A szerzők egy 10 éves lánygyermek koponyaalapra terjedő, parapharyngealis ganglioneuromájának transzorális, endoszkóppal asszisztált eltávolításáról számolnak be. Az eset kapcsán a szerzők ismertetik a diagnosztikai és terápiás lehetőségeket, a szövettani jellemzőket, és felhívják a figyelmet a helyes indikációval végzett transzorális eltávolítás előnyeire.

Background: PEComas are mesenchymal tumors that all share the distinctive perivascular epithelioid cell. Only a few cases of primary head and neck PEComas have been reported. To our knowledge this is the first case of tracheal PEComa in literature.
Methods: A 14-year-old boy presented with acute respiratory insufficiency, which needed an urgent temporary tracheotomy and tumor debulking. Both imaging (CT and MRI scan of the head and neck) and laryngoscopy revealed an obstructive mass of the posterior tracheal wall between the lower border of the cricoid cartilage and the level of the 2nd tracheal ring. Histological examination confirmed the diagnosis PEComa.
Results: Surgical resection with adequate margins was
achieved by external approach. Control endoscopy showed an open airway. The patient remains free of complaints after one-year follow-up.
Conclusion: This first published case of tracheal PEComa was successfully treated by resection applying external approach.

A Lemierre-szindróma (LS) napjainkban ritka, de súlyos, a fej-nyaki régiót érintő, potenciálisan életet veszélyeztető, infekciós eredetű kórkép. Elfeledett betegségként is szokták nevezni az antibiotikuméra kezdetét követő, igen kis fokú előfordulása miatt, habár az elmúlt 20 évben incidenciája egyre növekvő tendenciát mutat. Általában oropharyngealis infekció következtében alakul ki; a vena jugularis interna szeptikus thrombophlebitisével, bacteriaemiával jár. A Lemierre-szindrómával diagnosztizált betegek általában alapbetegséggel nem rendelkező, immunkompetens, egészséges adolescens korú fiatalok vagy fiatal felnőttek, akik kórtörténetében többnapos torokfájás vagy lázas epizód szerepel a súlyosabb tünetek jelentkezése előtt. A kezdetben nem specifikus tünetek miatt diagnosztikája nehéz; a képalkotó vizsgálatok (ultrahang, CT) jelentősége kiemelkedő. Az LS-t több baktérium okozhatja, azonban a leggyakrabban Fusobacterium necrophorum infekció következménye. Az ajánlott kezelés a sebészi feltárás és drenázs mellett: iv. kombinált antibiotikumterápia, amelyben az egyik összetevő obligátan a metronidazol, továbbá antikoaguláns-kezelés; bizonyos esetben a v. jugularis interna ligatúrája is szükséges lehet. A Lemierre-szindrómával kapcsolatban egy 15 éves fiú esetét mutatjuk be. A megfelelő diagnózis és adekvát terápia mihamarabbi megkezdése életmentő lehet.

A fej-nyaki daganatok stádiummeghatározásához elengedhetetlen a képalkotó vizsgálatok használata. A leggyakrabban alkalmazott módszerek a komputertomográfiás (CT) és mágnesesrezonancia (MR) vizsgálatok, amelyekkel részletesen képezhetők le a szöveti struktúrák. Ezen vizsgálóeljárások azonban nem mindig elégségesek a kiújulás, reziduális daganat, hegesedés, valamint a posztterápiás állapotban az ép, gyulladásos, valamint a daganatos szöveti szerkezet elkülönítésére. Ezen problémák megoldására a CT-vel kiegészített pozitronemissziós tomográfiás vizsgálat (PET/CT) bizonyul ígéretes eljárásnak. Fontos előnye, hogy a teljes test vizsgálatára lehetőség nyílik. Emellett hasznos lehet több, egyidejűleg jelen lévő daganat kimutatásában is, amely gyakran előfordul fej-nyaki tumorok esetében. A PET/CT-vizsgálat tumorkutatás részeként ismeretlen eredetű nyaki áttét primer tumorának azonosításában is egyre nagyobb szerepet tölt be.

A gyermekkori kiterjedt, mély nyaki rétegeket érintő tályogos megbetegedések ritkán előforduló, de igen súlyos kórképek. Közleményünkben egy 4 éves gyermek esetét mutatjuk be, akit napok óta tartó lázas állapot, bal oldali nyaki duzzanat, fejmozgásra jelentkező erős nyaki fájdalom, étvágytalanság és nyelési nehezítettség miatt irányítottak klinikánkra. Fizikális és képalkotó vizsgálattal a panaszok hátterében nagyméretű, izolált retropharyngealis tályog igazolódott. Intratrachealis narkózisban, a garat mögötti tályog szájon keresztüli incízióját végeztük, amely során a tályogüregrendszert maradéktalanul megnyitottuk, így külső feltárásra nem volt szükség. A gyermeket 24 óra elteltével sikeresen extubáltuk, majd a kezdetben parenterális, majd per os alkalmazott antibiotikumterápiának és utógondozásnak köszönhetően a beteget gyógyult állapotban otthonába emittáltuk.

A fej-nyaki gennyes folyamatok olykor életveszélyes állapotot idéznek elő, amelyek megkívánják a komplex, multi­diszciplináris ellátást. Gyakran kevert (aerob-anaerob) bakteriális fertőzés áll a háttérben, de kórokként olykor csak egyetlen mikroba igazolható. A leggyakoribb, fej-nyaki tályogot előidéző baktériumok között említendők a Streptococcus pyogenes, Staphylococcus aureus, Fusobacterium necrophorum, valamint Pervotella és Peptostreptococcus speciesek. Az esetbemutatásban leírt, a beteget életveszélyes állapotba sodró nyaki phlegmone kórokozójaként kitenyészett béta-hemolizáló Streptococcus kapcsán szeretnénk felhívni a figyelmet a Streptococcus anginosus csoportra, amelybe három species tartozik: Streptococcus anginosus, Streptococcus intermedius és Streptococcus constellatus. Fej-nyaki gennyedések igazolt kórokozóiként a szakirodalomban csak ritkán találkozhatunk a fent említett csoport tagjaival. Jelenlétükkel és kóroki szerepükkel azonban mindenképpen számolnunk kell, mivel súlyos, életet veszélyeztető állapotokat képesek előidézni.

Szerzők a tonsilla alsó pólusánál elhelyezkedő peritonsillaris tályog esetét mutatják be, amely a musculus constrictor pharyngison áttörve parapharyngealis tályogot is okozott. A parenterális antibiotikumterápia és incízió nem hozta meg a várt javulást, ezért CT-vizsgálatot követően
abscess-tonsillectomia történt. Így sikerült biztosítani a tályog kiürülését és a gyógyulást. A szerzők a nemzetközi irodalommal összevetve levonják az eset tanulságait: az elkezdett konzervatív terápiára, incízióra nem javuló esetekben gyanakodni kell a tonsilla alsó pólusa mögötti tályogra, esetleg parapharyngealiss tályogra. Ilyen esetben jó megoldás lehet az abscess-tonsillectomia. A diagnózis felállításában a CT-vizsgálat segíthet.

Bevezetés: A teljes gégeeltávolítás utáni beszédkészség helyreállítására napjainkban a legelfogadottabb módszer a hangprotézis-beültetés. Az eszközzel a betegek döntő többsége jól kommunikál, de a művi tracheo-oesophagealis fisztula szövődményekkel járhat, amelyek közül leggyakoribb a protézis melletti nyál- és folyadékcsorgás. A leakage legtöbb esetben minimális invazív módszerekkel megszüntethető, de egyes betegeknél akár összetettebb sebészi eljárás is szükségessé válhat.
Esetismertetés: 70 éves férfi betegnél T4N2MO stádiumú gégetumor miatt teljes gégeeltávolítást és posztoperatív kemoradioterápiát követően beszédrehabilitáció céljából hangprotézis-implantációt végeztünk. A protézis 3 hónappal később spontán kilökődött. Helyén nagy, ismételt protézisbeültetést lehetetlenné tevő fisztulanyílás maradt vissza. A sipolynyílás spontán szűkülése néhány hónap alatt sem következett be. Tracheamobilizáció melletti fisztulazárást végeztünk, új hangprotézis új helyre történő beültetésével.
Eredmények: A tracheostoma magasságában a nyelőcső és a kérdéses tracheaszakasz mobilizálása után az érintett tracheaszakasz elcsúsztatásával megszüntettük a tracheo-oeso­phagealis fisztulát. Posztoperatív ismételt fisztulát nem észleltünk. 3 hónappal később ismételt Provox-implantáció történt, amelynek segítségével a beteg kiválóan kommunikál jelenleg is.
Következtetés: A hangprotézissel történő beszédrehabilitáció több szövődménnyel járhat. Mind a kialakított fisztulával, mind a beültetett protézissel adódhat gond. Külön problémát jelenthet a hangprotézis kiesését követően a permanens tracheo-oesophagealis fisztula megszüntetése. Az általunk bemutatott módszer tartós és esztétikailag kedvező eredményt hozhat.

A fej-nyaki régió beolvadással járó gyulladásos folyamatai mindennapos részét képezik a fül-orr-gégészeti praxisnak. Odinofágiáról beszámoló páciensek panaszai hátterében banális felső légúti fertőzések mellett gyors propagációt mutató, beolvadással járó infekciók is előfordulhatnak. A nyelv tályogja ritkaságnak számít a nyelési fájdalom hátterében, ám kiterjedtségétől, elhelyezkedésétől függően akár életet veszélyeztető is lehet. Mindezért elengedhetetlen a folyamat mihamarabbi felismerése, illetve annak helyes kezelése.
59 éves férfi betegünk két napja tartó nyelv, illetve nyelv alatti fájdalom miatt került felvételre, osztályunkra. Fizikális vizsgálata során a nyelv elülső felének megfelelően egy puha tapintatú, kifejezetten fájdalmas, fluktuáló, abszcesszusnak imponáló képletet láttunk, amelyet ultrahangvizsgálat is megerősített. A gyors sebészi beavatkozás, illetve a széles spektrumú antibiotikum hatására a beteget a 3. posztoperatív napon otthonába bocsátottuk. A 7. napra teljesen panaszmentessé vált. Az időközben validált bakterológiai vizsgálat Lactococcus lactis és Streptococcus intermedius jelenlétét igazolta.
Bár a nyelv állományában kialakult tályogok irodalmi ritkaságnak számítanak, elengedhetetlen az elváltozás mihamarabbi felismerése és korrekt ellátása a fenyegető légúti szűkület kialakulásának veszélye miatt.